Rakamaz.
Rakamaz.
Rakamaz, tiszamenti nagyközség, 554 házzal és 3473 róm. kath. vallású lakossal. Van postája, távírója és vasúti állomása. Már a szászdi apátság alapító levelében említés van arról, hogy határában egy nagy út vezetett Zolochra. (Ma Zalkod). E községet a Zichy-okmánytár oklevelei 1328-tól fogva a mai alakjában említik. Egykorú oklevelek igazolják, hogy 1435-ben már plébánosa is volt. 1347-ben a Báthoryak voltak a földesurai, a kik egy 1446-ból származó oklevél szerint ez időben mint a csehektől elpusztított, lakosok nélküli helységen osztozkodnak. Nemsokára újra felépült és 1476-ban a Kállayak voltak a földesurai, 1487-ben meg a Szokolyiak. A községek a török világban is sokat szenvedett, 1645-ben pedig Rákóczy seregei szállották meg. Határa az 1848-iki szabadságharczban az orosz és a magyar csapatok közötti harczoknak volt a színhelye. A XVIII. század végén és a XIX. század elején a magyar királyi kincstár volt a földesura. Róm. kath. temploma 1732-ben épült. Az ide tartozó „Csehhalom” dülőnév még a husziták idejéből származik. Ezen kívül még a következő dülőnevekhez fűződik valamely jelentőség: Gelind, Paradicsom, Aranyos, Strázsadomb, Őrhegy, Wittenberg, Bolond ember hegye, Szentes tó, Balázs ér, Ruh lapos. Határában van Vecse, vagy a szászdi apátság alapító levele szerint Vense, továbbá Nagy út és Nagyörvény, ahol a tatárok a Tiszán átkeltek.
