Tibold-nemzetség.
Tibold-nemzetség.
Legmesszebb nyúló történeti hagyománya van a negyedik törzsökös nemzetségnek, a Tibold-nemnek, mely Kézai szerint még Géza fejedelem idejében költözött be. Korán szerezhette a drávamenti birtokokat s ezek központját, Babócsát, a hol szent Miklós tiszteletére benczésmonostort emelt. Már 1231-ben nagy vagyonnal rendelkezik; első ismert ősének, Bodornak fiai: Jakab, Kozma, Pethe, Tamás, Bodor és Tibold, ekkor 27 dráváninneni (tán mind somogyvármegyei) helységen, köztük Babócsa, Tarnócza, Komlósd, Péterhida, Bolhó, Lábod és az ennek környékén levő falvakon osztoznak. Későbbi szerzés Som és (az eltünt) Kapurév. A nemzetség legkiválóbb tagja Tibold volt (1231–1269 közt két ily nevű tag élt), a ki báni méltóságot töltött be.
A nemzetség, melynek a Babócsán birtokos ágát Babócsaiaknak is nevezték, a XIV. század közepén megszünt Somogyban birtokos lenni.
Mint a Rád-nemnek, e nemzetségnek sem maradt czímeres emléke.
A négy törzsökös nemzetségen kívül rövidebb-hosszabb ideig birtokosak voltak a vármegye területén más nemzetségek is.
