Dévény.
Dévény.
Dévény vára, a vármegyének legrégibb s egyúttal legnevezetesebb erődített helye, mely már helyzeténél fogva is arra volt hivatva, hogy Pozsonynak és az egész országnak, a nyugatról jövő ellenséggel szemben, előőrse legyen.
A vár eredete a szláv időkbe nyúlik vissza. A hagyomány szerint ugyanis a várat valószínűleg valamely szláv herczegnő építtette volna s nevét is a szláv „devina” vagyis „leányzó” szónak köszönheté. Tény különben s ez a hagyomány ereje mellett szól, hogy a szláv mithosban a szerelem istenasszonyát Devinának hívták. Annyi bizonyos, hogy Dévény a morva-szlávoknak 864 körül határerősségül szolgált és hogy II. Lajos német 532császár győzedelmes szláv hadjárata alkalmával a legyőzött szláv herczegnek, Ratiszláwnak és gazdag kincseinek egyidőre menedéket nyujtott. Azonban a császár ostrom alá vette és el is foglalta Dévényt. A Frigyes osztrák herczeg által II. Endre ellen viselt háborúban is szerepet játszott a vár és osztrák kézbe került. 1272-ben Ottokár cseh király hadai foglalták el és innen intézték Pozsony vára ellen az ostromot.
Dévény várát és városát, okleveles adat szerint, legelébb csak 1414-ből ismerjük. Ez évben ugyanis Zsigmond király a várat, a várost és minden tartozékát átengedte Garai Miklós nádornak, a ki azt 8000 arany forintért kiváltotta az osztrák Hering László kezéből s a váltságdíjat Zsigmond részére még ujabb 12000 frttal megtoldotta. Utóbb ez a vár is a Bazini és Szentgyörgyi grófok tulajdonába került. 1508-ban a várost VI. Péter gróf átengedte adósságai fejében bizonyos Rottensteinnak, de a halászati jogot a vár részére fenntartotta.
A Szentgyörgyiek magvaszakadtváal I. Ferdinánd Dévényt, 1535-ben, Báthori István nádornak ajándékozta. Ennek utódaitól megvette 40000 frtért Keglevich János, a ki viszont elzálogosította azt a Palocsai családnak, míg végre 1635-ben Pálffy Pál nádor váltotta magához. Ez időtől kezdve a vár, melyet 1683-ban a török hasztalan ostromolt és 1809-ben a francziák légberöpítettek, a Pálffyak herczegi ágának birtoka. (E. D. X. VIII/615. Teleki: Hunyadiak kora VI. 190 l. 2. jegyz. Wertheimer:Die Grafen von Bözing und S. Georgen stb.
