A koronauradalomban az állandó cselédség létszáma a következő: egy műhelyvezető, egy szeszfőző, három gépész, három kovács, három bognár, egy asztalos, egy szíjgyártó, egy molnár, hét kőmíves, négy kovácssegéd, kilencz majoros gazda, három magtáros, tíz mező-őr, nyolcz első béres, 84 szekeres, kilencz takarmányos, kilencz göbölyös, egy csikós-gazda, egy tanító kocsis, négy csikós, 55 kocsis, hat tehenes gazda, 42 tehenes, egy gulyás számadó, 20 gulyás, két juhászszámadó, négy juhász, négy kanász, hét udvaros, egy fővinczellér, 18 szőlőmunkás és 70 ostoros; összesen 393. Azonban a munkásviszonyok nem kedvezőek, mert a közeli főváros rengeteg sok vidéki munkást von el a gazdasági munkától. S ha a koronauradalom az időszaki munkákhoz szükséges napszámosokat és szakmányosokat biztosítani akarja, tetemes anyagi áldozatokat kell hoznia. Ennek következtében a napszámárak férfiaknál tavaszszal és őszszel 902 koronáig, nyáron 3 koronáig, nőknél és gyermekeknél tavaszszal és őszszel 1 korona 20 fillérig, nyáron 2 koronáig emelkednek.