Földesúri viszonyok.
Földesúri viszonyok.
Már a XVIII. század folyamán a város polgárainak főtörekvése oda irányult, hogy a földesúri hatóság alól végkép felszabaduljanak, ebbeli törekvésük azonban csak hosszas alkudozások után, közvetetlenül a jobbágyság felszabadítása előtt járt sikerrel. Az 1565. évi összeírás szerint a városnak öt földesura volt. A földesúri családok közül a Pelényiek, a Pásztohyak, a Balaiak és a Gémesiek 1/8–1/8 részt, Sárkándi Pál örökösei pedig 4/8 részt bírtak. A Pelényi család részét 1702-ben gróf Koháry István nyerte adományul, a Pásztohy család része, a Fáy, a Fráter családokra és ezeknek oldalági örököseire szállott. A Balai rész, melyet 1590-ben Rákóczy Zsigmond nyert adományul, két részre szakadt. Az egyiket I. Rákóczy Ferencztől Koháry István vette zálogba, melyre Koháry András 1731-ben gróf Pálffy Miklós nádortól nádori adományt nyert, a másik részt Aspremont grófné szül. Rákóczy Juliánna örökölte, kinek örökösei 3381818-ban örökváltsági szerződésre léptek a várossal, mely azután az ő részüket 20.000 frtért megváltotta. A Gémesi részt, melyet 1614-ben Bosnyák Tamás vett meg, a gróf Koháryak örökölték. A Bosnyák-féle rész egy nyolczada azonban leányági örökösödés útján 1746-ban Mottesiczky István birtokába került. A Sárkándi Pál-féle rész, melyhez a helység fele tartozott, a Wesselényi és a Csáky grófokra szállott. A Wesselényi-részt 1711-ben nyerte adományul gróf Koháry István, a ki azt már előzőleg is zálogban bírta. A Csáky-féle részt, melynek jövedelmét egyideig a pozsonyi apáczák élvezték, 1807-ben váltotta meg a város 33.000 frtért.
Gróf Koháry István halálakor (1731) már a Koháryak voltak a város legnagyobb birtokosai s megtartották felsőbbségüket a többi földesurak irányában is. Koháry Ferencz, a család utólsó fisarjának halála után, az 1831-ben kelt királyi adománylevél alapján, Szász-Coburg-Gothai Ferdinánd lett az összes Koháry-javak birtokosa, így a város vele folytatta a Koháryakkal megkezdett örökváltsági tárgyalásokat. A Coburg herczegekkel 1834 november 15-én történt az egyezség, melynek értelmében a város az egykori Koháry-rész váltsága fejében 170.000 forintot fizet, egyúttal a kecskeméti lakosoktól használt vacsi pusztát a város rögtön átadja s a váltságösszegből 60.000 forintot lefizetett s a hátralevő 110.000 frtról kötelezvényt állított ki, a vacsi pusztán a szükséges gazdasági épületek kisajátításáért pedig 1568 pengő forintot fizetett. A legnagyobb földesúri illetmény megváltása után a többi földesurak kielégítése már könnyebben ment. A váltságösszeget, mely 303.620 frt 05 kr-ra rugott, 1847 végére már teljesen rendezték.
