Zsigmond király.
Zsigmond király.
Zsigmond királynak az idegenek tanácsára támaszkodó kormányzása nagy elégületlenséget szült országszerte, a mely 1401-ben elemi erővel tört ki. Húsvét után egybegyűltek ugyanis a főurak, élükön a nádorral és Kanizsai érsekkel, hogy a szentgyörgynapi nyolczados törvényszékek alkalmából, a szokásos országos tanácskozásokat megtartsák. Ezek folyamán az urak komoly szemrehányásokat tettek Zsigmondnak, hogy a temesvári országgyűlés törvényeit mellőzi, hogy az ország dolgairól könnyelműen intézkedik és felszólították, hogy az udvarában és tanácsában lévő idegeneket azonnal bocsássa el. Zsigmond, ki már rég ideje érezte az elégületlenséget és orvoslás helyett csak jobban visszahúzódott a magyar tanácsosoktól, oly határozottan szegült ellen, hogy a békés megegyezés lehetősége teljesen ki volt zárva. Az elégedetlen főurak erre Óbudára mentek s ott formális összeesküvést szőttek Zsigmond ellen. Jellemző, hogy az általánossá vált mozgalomból még a király személyes hívei sem merték magokat kivonni. Az összeesküvők április 28-án fegyvereseikkel és valószínűleg a pilisi és pesti nemesekkel, 340megszállották a várat, behatoltak a királyi palotába. Zsigmond teljes királyi pompába öltözötten lépett a támadók elé. Én vagyok – mondá – királyotok, hűséget esküdtetek nekem, miért jöttök így reám!? Az urak nevében Széchenyi Simon válaszolt: Nagyságos Urunk, azért jöttünk, hogy a cseheket, lengyeleket és a többi idegeneket kiűzzük az országból. Ha nem egyezel ebbe, akkor nem vagy többé királyunk, foglyunk vagy. – Királyotok vagyok – kiáltá Zsigmond, ha megöltök, nem maradok megbosszulatlanul! Majd e szavakkal rántá ki tőrét: Rajta, a legelsőnek, ki hozzám nyúl, torkába ütöm ezt a tőrt. Tar Lőrincz ekkor kardot rántott és a király elé állott, hogy megvédje őt. Ám a támadók lekaszabolták s elfogták a királyt, a kit még aznap, erős kiséret mellett, Visegrádra szállítottak. A vérszemet kapott vármegyei nemesség pedig reávetette magát a királyi udvar népére s ezek futással tudták csak megmenteni életöket.
