Albert király.
Albert király.
Az a jogos elégedetlenség, a melyet az idegen elemeknek a királyi udvarban való szertelen dédelgetése és az ország sorsának intézésébe való beleavatkozása ismételten keltett, az Albert király uralkodása alatt tartott első országgyűlésen (1439 május) elemi erővel tört elő. A gyűlölség a német elem iránt ekkor már oly nagy volt, hogy egy tekintélyes magyar polgárnak, Ötvös Albertnek rejtélyes eltünése több napig tartó utczai harczokat okozott s a budai német polgárok életébe a legnagyobb veszélynek volt kitéve. Garai László, a macsói bán, csak nagynehezen tudta a zendülést elfojtani. Ez a hangulat az országgyűlés tárgyalásaiban is megnyilatkozott. A rendek nem várták be a királyi előterjesztéseket, hanem saját kezdeményezésükből hoztak törvényeket. Megujították azokat az intézkedéseket, a melyeket az idegenek befolyása ellen már Zsigmond uralkodásának első éveiben hoztak s kimondották, hogy a király az országos hivatalokra idegeneket nem nevezhet ki, jószágokat nekik nem adományozhat, idegen zsoldosokat nem fogadhat, a királyi jövedelmeket csak honpolgároknak adhatja bérbe. Albert meghajolt a rendek akarata előtt és a törvényt szentesítette.
Albert halála után a rendek többsége, nem várva be az özvegy királyné lebetegedését, Budán gyűlt egybe és 1440 januárjában elhatározta, hogy III. Ulászló lengyel királyt hívják meg a trónra. E végből küldöttséget küldött Lengyelországba, felhatalmazván annak tagjait, hogy ha Ulászlóval megegyezésre jutnak, őt forma szerint királylyá választhassák, a mit tényleg meg is cselekedtek. Időközben megszületett Albert király jogos örököse. V. László s az ország két pártra szakadt. Pest vármegye rendei Ulászló híveinek sorában állottak.
