A mohácsi vész előtti időktől kezdve a XVI. század végéig a javított hit a vármegye területén a következő községekben vert gyökeret: Ráczkeve, Szigetszentmiklós, Makád, Bia, Páty, Tök, Tinnye, Dunabogdány, Tahitótfalu, Pócsmegyer, Szigetmonostor, Vácz, Abony, Bogyiszló, Czegléd, Dab, Dömsöd, Dunavecse, Dunapataj, Foktő, Fót, Fülöpszállás, Gomba, Gödöllő, Gyömrő, Hévizgyörk, Izsák, Kecskemét, Kiskunhalas, Kerepes, Kisnémedi, Kunszentmiklós, Monor, Mogyoród, Nagykőrös, Ócsa, Ókécske, Ordas, Pánd, Péczel, Rákoscsaba, Solt, Szabadszállás, Szada, Szalkszenmárton, Szeremle, Tápiószele, Tószeg, Tököl, Uszód, Váczhartyán, Veresegyház, Apostag, Szigetbecse, Áporka, Tápióbicske, Alsónémedi, Kisoroszi, Pest, Váczrátót, Tápióság, Sződ, Tass, Nagy- és Kistarcsa, Acsa, Buda és Óbuda, Budakeszi, Piliscsaba és Szentendre. Ezek egyrésze a török korban elpusztult és azután más vallású lakosokkal telepítették be.