1715. és 1720-iki összeirások.
1715. és 1720-iki összeirások.
A szatmári békekötés után nyugodtabb napok virradtak az országra. Ugy látszott, elérkezet az idő, a mikor az úgyszólván teljesen összezúzott állami szervezetet és közintézményeket, az idő szellemének, a haladásnak megfelelően, ujjáalkotni lehet. A reformmozgalmat az 1712–15-iki országgyűlés indította meg. III. Károly pedig 1714. szeptember 20-án kelt terjedelmes leiratában felszólította az országos karokat és rendeket, hogy keressenek módozatokat, miként lehetne az ország teherviselő képességét pontosan megállapítani s e szerint a terhek arányos elosztását elérni. Ő maga különben ezt a módozatot is megadta, midőn egy ily vagyon-kataszter alapelveit közölte velük.
A karok és rendek örömmel vették a királyi leiratot s ki is dolgoztak egy szabályzatot, a mely szerint az ország összes lakosságát, vagyoni viszonyaival együtt, a kiváltságos osztályok és az izraeliták kihagyásával összeírni lehessen.
A kidolgozott részletes szabályzat szerint az összeírás 1715-ben indúlt meg és 1720-ban ujabb minta szerint megújult. Az összeirás végzésére minden megye bizottságot küldött ki. Ezek a bizottságok azután más-más megyében működtek olyképpen, hogy egyik megyét sem a saját, hanem egy más megye bizottsága írta össze. Nyitravármegye bizottsága példáúl Győr és Zemplénvármegyét írta össze, míg Nyitrában Ungvármegye küldöttei működtek. A megyére vonatkozó két hatalmas kötetből álló összeírások, igen fáradságos és lelkiismeretes munkálkodásra vallanak ugyan, de sajnos, messze mögötte maradnak más megyék tökéletesebb összeirásainak, a mit a megye rendkívüli terjedelmének kell betudnunk.
A megye öt járásában, a bajmóczi és a sasvár-holicsi uradalmakat beleszámítva, a verebélyszéki községek elhagyásával, volt:
1715
|
1720
| |
mezőváros
|
31
|
34
|
egészben vagy részben kurialis
|
47
|
66
|
más község
|
365
|
351
|
lakatlan hely
|
3
|
1
|
611Az itt felsorolt községek közül azonban azóta Dejte Pozsonyvármegyébe, Kamocsa Komáromvármegyébe, Néver Barsvármegyébe, Párucza Nyitra városába, Ujváros Szered városába olvadt be.
A népesség számát, a rendi viszonyokat, a társadalmi megoszlást és a népesség hullámzását, könnyebb áttekintés végett, a következő táblázatba foglaljuk össze:
Az összeirt háztartások száma
|
Ezek helyesbitett száma
|
Az adókötelesek lélekszáma
|
Az összeirásból kihagyott kiválts. és zsidók száma
|
Összes lélekszám
|
Nemes
|
Pap és tanitó
|
Polgár és jobbágy
|
Zsidó
|
Szapo-
rodás 1890-ig | |
1715
|
1720
|
1720
| ||||||||
12180
|
10712
|
19740
|
118440
|
7393
|
125833
|
5579
|
314
|
118140
|
1800
|
271612
|
A népesség vagyonkeresési módját, foglalkozását, valamint a mezőgazdaság helyzetét, a megye termőképességét, a következő számok mutatják:
Szántóföld
|
Rét
|
Szőlő
|
Gabona köblökben
|
Széna szekerekben
|
Bor csebrekben
|
Iparosok és keres-
kedők száma 1715 |
Jövedelme 1715
|
Iparosok és keres-
kedők száma 1720 |
Jöve-
delme 1720 |
60957
|
10242
|
19865
|
243100
|
10242
|
33963
|
741
|
7747
|
652
|
4647
|
Izraelita volt a megye területén 1735–1738. között összesen 440, holott az 1720-iki összeirás szerint 1800 volt még számuk. Foglalkozás szerint volt köztük: 14 árendás, 1 borbély, 1 fuvaros, 1 kék-festő, 16 korcsmáros, 7 mészáros, 34 pálinka-főző, 25 szabó, 7 takács, 6 timár, 10 üveges, 13 más foglalkozású, 61 boltos, 152 házaló. Földesúri jogon fizettek a régi földesúrnak 619 frt 87 dr., az új földesúrnak 3284 frt 28 dr.
A földmívelésre nézve érdekes, hogy a határ a megyében rendesen három fordulóra volt osztva.
Nagy virágzásnak örvendett Nyitravármegyében a szőlőmívelés. 1715-ben 14593, 1720-ban pedig 17742 kapást írtak össze, a mi rövid 5 év alatt rendkívül nagy emelkedésre mutat. A termés 1–3 cseber között változott, mig a bor ára 1–3 frt között ingadozott, rendesen azonban 1 1/4 frton kelt el. Megjegyzendő, hogy az összeírásból kihagyták a zobori szőlőket, melyek 2000 kapás területtel bírtak és a Bite szőlő-hegyet, mely 554 kapás volt.
Az összeírt kereskedők és iparosok száma, az ország egyéb vidékeihez képest, aránylag igen nagy volt. A főszerepet ez időben Vág-Ujhely vitte. Ezt követte Galgócz, Szenicz, azután Nyitra, Verbó és Privigye.
Végül feltünő, hogy a megye nagy terjedelméhez képest csak 77, illetőleg 105 közepes malom volt. Ezt a körülményt is megmagyarázza azonban az, hogy a földesúri malmokat, melyek pedig, mint az előző korban láttuk, fölös számmal voltak, az összeírásba fel nem vették.
Szakolcza sz. kir. város külön összeírás tárgyát képezte. Volt pedig 1720-ban összesen 434 polgári ház, a melyek közül 25 szabad kúriát képezett.
A népességi és gazdasági adatokat, a következő táblázat tünteti fel:
Év
|
Népesség
|
Nemzetiség
|
Gazdasági állapot
|
Jövedelem
| |||||||
polgár
|
zsellér
|
háztartások száma
|
magyar
|
német
|
tót
|
szántó-
föld |
rét
|
szőlő
|
ház
|
iparosok
| |
nevű
| |||||||||||
1715
|
467
|
83
|
550
|
28
|
9
|
430
|
2794
|
180
|
1459
|
459
|
1249 ft
|
1720
|
448
|
–
|
448
|
23
|
7
|
418
|
3219 1/2
|
186
|
2123
|
–
|
1111
|
612Az öt év folyamán tehát az összeírtak száma nagyot csökkent és pedig, mert a polgárok egy részét kihagyták és mert a zselléreket mind elhagyták. A háztartások számából következtetve, egy háztartásra 6 személyt és 660 háztartást véve, Szakolcza lakosainak száma 3960-ra tehető. Szántóföldjei szintén három fordulóra voltak osztva. Rétjei gyengék voltak, a mennyiben egy kapás után egy szekér termett, közlegelője pedig alig volt. Szőlő-termése már jobb volt. Egy kapás után egy cseber középminőségű bor termett 2 frt értékben.
Nyitra városában volt összesen 158 háztartás, a melyből 10 nemes, 59 mezővárosi polgár és 89 zsellér-állapotú vala. Összes lakóinak száma tehát, 1720-ban alig ütötte meg az 1000-et. Ha ehhez a káptalan-utczát, a püspök joghatósága alatt lévő részt veszszük, úgy a lakosságot legfölebb 3000 lélekre tehetjük.
