Protestáns iskolák.
225Protestáns iskolák.
A XVI. század végső éveitől egész a XVII. század hetvenes évéig Nyitravármegyében a protestáns egyházak s velük az iskolák száma 109-re szaporodott. Ezen korból bírjuk a fennállott protestáns iskolák és a bennük működő tanítók neveit. Első tanítókul működtek Privigyén Liptai László 1558-ban; Handlován Kerner Tamás, Bölcsházy István 1550-ben; Német-Prónán Schermann Endre 1575-ben; Koóson Schermann Albert 1565-ben; Divéken Oszwald Lőrincz 1567-ben; Gajdelen Neckel János 1580-ban; Bajmóczon Hranicza Máté 1595-ben; Szakolczán Supka András 1570-ben; ugyanaz Vág-Ujhelyen 1574-ben; Szeniczen Gál József 1575-ben; Galgóczon Bornemisza Péter (ez magyar iskolás könyvet írt: „Négy könyvecske a keresztényi hitnek tudományáról. I. Az első könyvecske kicsiny gyermekeknek stb. A magyar irásolvasásnak módjával és szép imádkozással egyetemben. Semptén 1577.) Neyk Szaniszló, Prunó János. (Ez utóbbi Thurzó György nevelője volt.) Csejtén Dionysi Pál 1575-ben; Nagy-Tapolcsányban Bodicseni Miklós 1580-ban; Pöstyénben Fábri János 1581-ben, Szolcsányban Repa György 1581-ben; Nagy-Apponyban Rosza János 1590-ben; Nagy-Bossányban Zlonicenus István 1584-ben; Verbón Nikolai Miklós 1598-ban; Holicson Picae János 1606-ban, a kit gróf Illésházy 1611-ben Gödingbe hivott meg tanitónak; Bottfaluban Marczi Miklós 1630-ban; az előbb nevelő volt Apafi György mellett.
Ezen korból ismerünk protestáns iskolákat és azokban működött tanítókat még a következő nyitravármegyei községekben, u. m.: Brezova, Jablonicz, Miava, Nagy-Pritrzsd, Radosócz, Szobotist, Turoluka, Verbócz, Ó-Tura, Vagyócz, Bori, Bucsány, Örvistye, Drahócz, Nagy-Kosztolány, Pásztó, Udvarnok, Rattnócz, Vág-Szerdahely, Felső-Vásárd, Felső-Zelle, Ardanócz, Chynorán, Nagy-Jácz, Prasicz, Ürmincz, Szkacsány, Bajna, Bellesz, Csermend, Assakürt, Kovarcz, Koros, Nadlán, Nagy-Rippény, Nyitra-Zerdahely, Krencs, Sissó, Vesztenicz.
Hogy ezen népiskolák szervezete nem volt egységes, mert hiszen kezdetben minden egyes iskolamester maga állapította meg a tanítás rendjét, azt abból is lehet következtetni, hogy a XVII. században tartott zsinatok kisérlették meg először hazánkban az iskolai ügynek egységes szervezetét. A protestantizmus is megtartotta a katholikus egyháznak azt az álláspontját, hogy az iskola a templom előcsarnokának tekintendő és feladata, a gyermekeket korán buzgó vallásosságban és jó erkölcsökben nevelni.*
A magyar elemi népoktatás. Péterffy Sándor. Budapest, 1896.
