Parochialis iskolák.
Parochialis iskolák.
Az elemi népoktatásról hazánkban s így Nyitravármegyében is, csak a mohácsi vész után találunk biztosabb adatokat. Igaz ugyan, hogy már Szent István elrendelte, hogy minden 10 falu egy templomot és parochiát építsen, melléje pedig egy fárai iskolát. De hogy mire tanitották e fárai iskolákban a nép gyermekeit, arról biztos adataink nincsenek. Fel lehet azonban tételeznünk, hogy II. Jenő pápának Németország papjaihoz intézett rendelete, hogy az ifjuságot az olvasásra, a számtanra és a hittanra tanítsák, a magyarországi plébánosokra nézve is kötelezőnek tekintetett, s így valószínű, hogy a fárai iskolák tantárgyai a vallástan, az olvasás és számtan lehettek. Ezen fárai iskolákban a plébánosok végezték az oktatást. Csak 1560-ban Nagy-Szombatban tartott zsinat alkalmával, Oláh Miklós primás kezdeményezésére lett gyakoribb az iskolamesterek (ludi magistri) alkalmazása, a kiknek kötelességükben állott az ismeretek elemeibe beavatni a gyermekeket, vagyis olvasásra, irásra, egyházi énekre és vallásra tanitani őket.
A reformáczió koráig 102 olyan magyarországi községet ismerünk, melyekben elemi iskolák voltak. Ezek között volt Nyitra város is, melynek mint püspöki és káptalani székhelynek, mindenesetre nagyobb kulturális kihatása volt.
Magyarország plébániáinak száma a reformáczió előtt a 4000-et meghaladta; ha már most tudjuk, hogy minden plébániának kellett iskolát tartani: a reformáczió kora előtti idő, az alföld messzeterjedő síkságainál lakottabb felvidék, tehát Nyitravármegye falvaiban és városaiban a népoktatás nem volt oly sivár, mint első pillanatra, források hiányában, látszik.
