4. A RÓM. KATH. EGYHÁZ. 1526–1848.
5404. A RÓM. KATH. EGYHÁZ.
1526–1848.
1526–1848.
A mohácsi vészt követő korszak nemcsak politikailag, hanem a vallási téren is megosztotta a nemzetet. A nyugatról beszivárgó tanok, még közvetetlenül a mohácsi vész előtti időben, a bányavárosokban lakó németek között termékeny talajra találván, csakhamar elterjedtek a vármegyében, főleg a kis-honti kerületben, melynek lakosai közül, a XV. században bevándorolt huszita érzelmű csehek utódai, örömmel csatlakoztak az új hit hirdetőihez, mely azután útját egyengette a protestantizmusnak. De az új hit elterjedését mégis legjobban a pártharczok következtében megürült egyházi javak mozdították elő, melyeket a hatalmasok maguknak zsákmányul lefoglaltak, a mit azután az ellenkirályok kénytelenségből tűrtek, utóbb hallgatag beleegyezéssel vagy új adományozással szentesítettek.
A XVI. század vallási és pártküzdelmei közepett folyton tért vesztett a kath. hit. Csak Pázmány Péterrel tudott némileg erőre kelni, de az elveszített egyházak visszaszerzésére a vármegyében csak a XVII. század második felében nyílt alkalom.
Az új hit hirdetőjeként, 1529 június hó végén Szászországból Fischer András jelent meg a vármegyében, a hol 1540-ig, Bebek Ferencz által történt elfogatásáig működött. Fischer fellépte számos hívet szerzett az új tanoknak. Bebek Imre volt fehérvári prépost és Ferencz testvére is, a ki csak 1532 után lett az új tanok híve, egész hévvel csatlakozott hozzájuk. Titkára, Simontornyai Gergely szintén megkezdte a térítés munkáját, de ellene Bánffy György, a gombaszögi pálosok perjele vette fel a harczot s 1534-ben hitvitába bocsátkozott vele.
Bebek Ferencz főispán, ki zsarnoksága miatt rettegett ember volt, egyszerre csak a katholikus hit védőjeként lépett fel. Fischer Andrást elfogatta és Krasznahorka tornyáról a mélységbe lökette.
Fischert a vármegyében Leudischer György előbb szepesi kanonok követte, a ki 1542-ben fordult meg Rozsnyón, melynek lakossága 1550-ben már határozottan az új tanok felé hajlott. (Mikulik: i. m. 170. l.) Az új tanok hatása alatt a városi hatóság előbb a Stöckl Lénárdtól, majd 1560 táján, a Fried Cipriántól szerkesztett hitágazatokat foglalta el.
Midőn a XVI. század közepén a murányi esperesség (fraternitás) megalakult, ennek elnökei voltak irányadók a hitélet terén. 1594-ben Rimanovi János állított egybe hitczikkelyeket, melyeket a rozsnyói tanács a lakosokra nézve kötelezővé tett. Csakhogy a murányi fraternitás még 1594-ben is a kath. egyházban képzelte magát, mert ebben az évben az esztergomi érseki helynökhöz fordult. Ez az állapot 1604-ig tartott.
Egész 1555-ig a vallási mozgalmak inkább a térítés és a hitviták terére szorultak. A papi tized is rendesen befolyt; igaz ugyan, hogy Szapolyai halála után a tized bérbe adatott, de az akkori közbiztonsági viszonyok között csak így volt hasznosítható. A vármegye 1551. évi tizedlajstroma szerint 51 községben összesen 995 család (468 porta) fizetett tizedet, ugyanekkor 397 elpusztult telek vétetett az összeírásba. Az 1549–1553. évi adóösszeírások szerint az esztergomi érsek még 112 1/2, az egri káptalan 8, a gombaszögi pálosok 7, a pelsőczi plébános 7, a szentannai barátok pedig 2 porta birtokosai voltak, illetőleg annyi porta után fizettett adót. (Acsády: i. m. Ért. a tört. tud. köréből XIV. kötet.)
A Bebekek.
Széchy György.
A rozsnyói püspökség.
A jezsuiták térítése.
Thököly Imre.
A szatmári béke után.
A kis-honti kerület.
A rozsnyói jezsuiták.
A rozsnyói püspökség alapítása.
Káptalan.
Püspökök.
