Kollár István.
Kollár István.
Kollár István, nagyprépost, szül. Esztergomban, 1764-ben. 1789-ben fölszenteltetvén, Esztergom szab. kir. városi segédlelkész lett. Egy év mulva az érseki helynökség irodájában mint jegyző, majd titkár és szentszéki jegyző működött. 1803-ban az óbudai plébániát foglalta el, a hol egyúttal alesperes és szentszéki ülnök lett. 1815-ben esztergomi kanonok, két évvel később a nagyszombati papnevelő kormányzója, 1820-ban Rudnay Sándor oldalkanonokja. Ezután czimz. püspökké és a helytartó-tanács tagjává nevezték ki. 1831 június 1-től mint érseki, Rudnay halála után 1839-ben káptalani, ettől fogva ismét érseki helyettes és nagyprépost volt. Meghalt 1844 július 12-én.
Két beszéde jelent meg nyomtatásban: Az esztergomi Főkáptalan nevében 1839. május 27-én mondott beszéde a Sz. Ignáczról nevezett plebániának mint ideigleni főegyháznak ajtajánál. – Beszéd, melyet … az egyházi rend és nép nevében ő Herczegségéhez a templomban mondott.
