Vármegyei szervezkedés.
Vármegyei szervezkedés.
Érsekújvár visszafoglalása után (1685) a vármegyei nemesség, mely akkor Komárom és más vármegyékben vonta meg magát, lassanként visszatért elhagyott ősi birtokaira. A vármegye örökös főispánja, Széchenyi György érsek, 1690. június 30-án kelt levelével Nedeczky Sándort nevezte ki a vármegye helyettes alispánjává, őt bízván meg, hogy a komáromi alkapitány támogatásával szervezze a vármegyei önkormányzatot és tegye meg a szükséges átmeneti intézkedéseket. Nedeczky Sándor, a ki neje révén Esztergom vármegyében terjedelmes birtokokat szerzett, – Lábatlan, Piszke, Bikoly-puszta, majd Karva és Gyiva ura volt, – csakhamar hozzáfog a vármegye szervezéséhez, úgy hogy 1691 jan. 17-én Búcson már meg lehetett tartani a tisztújító közgyűlést is. Ezen a közgyűlésen Konkoly Lászlót első, Sándor Imrét pedig másodalispánná választották, ugyanekkor megalakították a tisztikart is, mely még aznap letette az esküt és elfoglalta hívatalát.
Az újonnan szervezett vármegye területileg lényegesen eltért a régi vármegye területétől. Tardos, Tolna, Héreg és Tarján vidékét, mely a XV. században még Esztergomhoz tartozott, Komárom vármegye területéhez kapcsolták, ellenben az egykori Pilis vármegye egy része, mint Ákospalotája, Zamárd, Bajon helységek, melyek közvetetlen Esztergom szomszédságában terültek el ugyan, de még 1396-ban is Pilis vármegyéhez számították, úgyszintén Csév, Kesztőlcz, Pilisszentlélek és Pilismarót vidéke most Esztergom vármegyéhez csatoltatott. (Csánki Dezső: Magyarorsz. Tört. Földr. I. 12–15.)
