A dunántúli hadai vezérlete.
A dunántúli hadai vezérlete.
Maga Esterházy, miként a Dunántúl népe, Bottyánban várta a megváltót. A fejedelem, engedve a közóhajnak, 1706 nov. 14-én Bottyánt bízta meg a dunántúli országrészben a hadvezetéssel. Bottyán 1706 őszén Bátorkesziben tartózkodott, a hol kiújult lábbaját gyógyíttatta, de november havában már Karvánál találjuk egy hadosztálylyal, a Csenke várnak nevezett révfőerőd sánczai körül táborozva. Feladata volt a császáriak dunai hajóit elfogni, az átkelést biztosítani és a Csallóközben portyázni. Bottyán átadta Ebeczky Istvánnak a középdunai vezényletet, maga pedig decz. 14–15-án átkelt a karvai réven; 16-án már Nyergesújfalunál kellett lennie, kísérve az esztergomi és a komáromi fiúkból álló, saját huszárezredbeli testőrségétől, valamint Esterházy Antal dragonyosezredétől. (Thaly Kálmán: Dunántúli Hadjárat. Századok: 1879: 277–286.) A mint Bottyán átköltözött a Dunántúlra, rövid néhány hó alatt a kuruczok lettek a helyzet urai a Dunántúl, melyet Bottyán alatt az egész évben megtartottak. Esztergom vármegye területe ez évben nem volt ugyan nevezetesebb hadi esemény színhelye, de portyázások és kisebb összeütközések igen gyakran előfordultak. A vármegye ekkor, Esztergom kivételével, a kuruczoknak hódolt. Esztergom ostroma idejében Nedeczky Sándor is meghódolt a fejedelemnek; később Rákóczi követeként Lengyelországba és Péter czárhoz küldetett. Sógorai, Huszár Imre és Pál, karvai és sárkányi birtokosok, szintén a felkelőkhöz csatlakoztak. A kuruczok mellett voltak még Mérey Mihály esztergomi kanonok, bozóki prépost, Boldogfalvi Kis János esztergomi kanonok, Ujváry Mihály ferenczrendi szerzetes, az utóbbi kettő Bottyán tábori papja és Szlavniczai Sándor László karabélyos kapitány, gróf Bercsényi Miklós főhadsegéde; a Sándor-család többi tagjai azonban a labanczokhoz tartoztak. Sándor Menyhért alispán nem szerepel a kurucz világban; de miután 1710-ben ismét viseli az alispáni tisztet, sejtenünk lehet, hogy ő is labancz-párti volt, mint öcscse, Sándor Mihály, a ki állandóan Esztergomban lakott. Hasonlókép a labanczok közé tartozott, Nedeczky Sándor öcscse, Mihály is.
1707 őszén, egy portyázás alkalmával, a kuruczok kezébe került Jaksics Illés, a kegyetlenségeiről hírhedt esztergomi sajkás kapitány, a kit Bottyán rendeletére Érsekújvárba szállítottak. 1707 végén Bottyán átadta a dunántuli hadak vezérletét Esterházy Antalnak, s 1708 január 10-én már útban volt a karvai rév felé, honnan Bátorkeszibe ment és miután itt néhány hétig pihent, átvette a Vág-vonal védelmét. (Thaly Kálmán: i. m. Századok 1880. évf. 154.) A telet egyébként Érsekújvárott és birtokain töltötte. 1708 február 3-án 100 frt erejéig megsarczolta Esztergom várost. Az esztergomi őrség partyázásainak megakadályozására 1708 tavaszán két lovasszázadot helyezett el Muzslán, Csenkénél pedig újból sánczot hányatott, mely Révai és Géczi gyalogezredeinek védelme alatt, májusban el is készült. Bercsényi azonban nem akarta a kuruczok haderejét szétforgácsolni, ennélfogva elrendelte e sáncz lerontását. Bottyán, a ki ekkor Bátorkeszin tartózkodott, kérte a fejedelmet, engedné meg a parancs végrehajtásának elhalasztását, legalább addig, a míg a föld népe befejezi az aratást. De a fejedelem határozott parancsának engedelmeskedni kellett, s még július 25-ig lerontatta a sánczokat. Ezzel a császáriak összeköttetése a Dunán ismét biztosítva volt, sőt ennek védelmére Kuckländer, a ki időközben ismét elfoglalta az esztergomi parancsnokságot, Csenke várát újból felépíttette és abba császári őrséget helyezett el.
Az aug. 3-án vívott trencséni csata után a felkelés ügye rohamosan hanyatlani kezdett. Míg Heister, az új császári főhadvezér, diadalmasan hatolt előre, azalatt a kuruczok közé belopódzott az árulás. A gyanú még Bottyánt sem kímélte meg, pedig hazafisága és áldozatkészsége ép e súlyos megpróbáltatás napjaiban nyilatkozott a legszebben. Bottyán, a trencséni vereség után Érsekújvár vidékén tartózkodott, de seregéből egyre többen szöktek el, azonfelül az elégedetlenség is mindig hangosabban nyilvánult a zsoldhiány miatt. Bottyán ekkor a fejedelemhez fordult. Csak 10.000 frtot kért tőle hadtestének fizetésére; kijelenti, hogy kész birtokait is eladni vagy elzálogosítani, csakhogy hadtestét fizethesse és összetarthassa; seregének zsoldjára már 7000 ezüst forintot előlegezett a sajátjából. A többi vezérek már nem voltak ily önfeláldozók. Ebeczky István fizetetlen lovassága szétoszlott és a garamvidéki falvakat kezdte rabolni.
373Ocskay árulása leverőleg hatott Bottyánra is. Nemcsak életét, de egész vagyonát koczkára tette a hazáért, s mindennek ellenére sem kerüli ki a gyanusításokat. Midőn Bottyán 1708 szept. 11-én podgyászostul Szécsény felé vitette magát, hogy második nejét, gróf Forgách Juliát meglátogassa, Bercsényi Mikházy ezredest küldi utána, ha netán valami gyanúsat venne észre, tüstént fogassa el és vigye hozzá Egerbe.
Alig hagyta el Bottyán Esztergom vármegyét, Borbély Ferencz, köbölkúti tiszttartója a köbölkúti lelkészszel együtt Esztergomba ment, hogy oltalomlevelet kérjenek a várparancsnoktól. A mint Bottyán erről értesült, rögtön jelentést tett Bercsényinek, a ki a köbölkúti tiszttartót, a szőgyéni és a köbölkúti plébánosokkal együtt, elfogatta és Érsekújvárba, majd Egerbe vitette. Bercsényi azonban nem igen bízott többé Bottyán őszinteségében. Rákóczihoz küldte, a ki kárpótlásul az esztergomi birtokaiért, Zemplénben, a Szirmayak birtokából adott neki két majorságot haszonélvezetül. Bottyán visszatérve Rákóczitól, Érsekújvárra ment, hogy lelket öntsön a csüggedőkbe.
1708 végén a császáriak erősen készülődtek Érsekújvár ostromára. Komáromból Esztergom alá lehozták a hídfőhajót és a repülőhídat, majd 1709-ben állandó hídat vertek a Dunán.
Heister Sigbert, a császári hidak fővezére, mindenfelé hajmeresztő kegyetlenséggel akarta a felkelést elnyomni, de ezzel csak azt érte el, hogy a kuruczok hasonló kegyetlenséggel csonkították meg a kezükbe került németeket.
Bottyán, miután I. József király kegyelemlevelét visszautasította, sőt azt hűsége jeléül a fejedelemnek bemutatta, Érsekújvár megvédésére fordította főtörekvését. Mivel a párkányi járás még a kuruczok birtokában volt az érsekújvári várba az ottani falvak tartoztak gabonát szállítani, mint Köbölkút, Kisújfalu, Bátorkeszi, Bucs, Muzsla, Ebed, Kőhídgyarmat, Kicsind, Kéménd, Bény, Magyarszőgyén, Németszőgyén, Nagyölved, Kéty, Bart, Libád és Sárkány.
Bottyán, hogy a falvak lakosait, de különösen a saját birtokait megvédelmezze, nagyobb számú kurucz lovasságot hagyott hátra, mindennek ellenére 1708 deczember havában az esztergomi és a komáromi labanczok egész Érsekújvárig és Nagysarlóig portyáztak közben egyre-másra dúlták és fosztogatták a falvakat, főkép Bottyán birtokait.
A vármegye dunántúli része a labanczok birtokában volt, s miután a vármegye tisztikar nélkül szükölködött, e vidéken a katonaság volt az úr, mely tetszése szerint hajtotta be a szükségleteket. Csupán 1708-ban 14.000 forint esett a vármegyére katonai beszállásolás czímén és ezt a terhet a jobbparti résznek kellett megfizetnie; a kivetett összegből a vármegye utóbb 1150 forintot visszakapott a kir. kincstártól, de ez vajmi kevés kárpótlás volt Kuckländer zsarolásaiért.
1708. végén a vármegyei önkormányzat is életjelt ád magáról. Sándor Menyhért alispán, a ki ezredesi rangot nyert, 1706 után nem szerepelt, csak 1710-ben került ismét vissza Esztergomba, alispáni tisztét megtartotta, a mi kitűnik abból, hogy 1708-ban Mecséry Ádám, másodalispánként végzi a teendőket. A vármegye Nedeczky Mihályt küldi az 1708. évi pozsonyi labancz országgyűlésre; csak később kapott társat Mecséry Ádám személyében.
