Gáborján.
83Gáborján.
Gáborján, az alföldi síkságon, a Berettyó mellett fekvő magyar nagyközség, túlnyomóan ev. ref. vallásu, magyar lakosokkal. Házainak száma 358, lakosaié pedig 1637. Postája Henczida, távírója és vasúti állomása Berettyó-Ujfalu. A XV. századig Gabrián, Gagán, Gabán, Gábrán, sőt Geberján-monostora, 1451-ben Géberjén alakban fordul elő a neve. 1455-ben Szabolcs vármegyében tartozónak írják. 1245-ben Raffain bán, 1311-ben Dósa nádor a földesura. Ősi monostoros hely, mely már a tatárjárás előtt fennállott. Kegyurai a XIV. században Debreczeni Dósa nádor és ennek utódai voltak. Azután a község a Domoszlayak, majd a Széchyek és a Héderváryak birtokába jutott. Ezeken kívül a XV. században még négy birtokosát ismerjük és pedig 1462-ben a Szokolyi, 1471-ben a Széchy, 1476-ban a Hunyady, és 1498-ban a váncsodi Horváth családot. 1552-ben az összeírás összesen 311/2 portát talált itt. 1658-ban Bethlen Gábor fejedelem a városi lakosokat a tizedfizetés alól fölmenti. 1745-től hg. Eszterházy volt a földesura, a mikor a Berettyón 9 kerekü vízimalma is volt. Az apátság a nép által ma „Földvár”-nak nevezett területen, a váncsodi és szent-péterszegi határ összeszögellésénél feküdt. Ev. ref. temploma nagyon régi és több ízben átalakították. Építési ideje ismeretlen. A lakosok, csak röviddel ezelőtt is, még nagyban űzték a szalmakalap-fonást, melyet azonban mindjobban elhagynak. A községhez tartozik Szajhán puszta is. Gáborján határában hajdan két falu állott, melyek teljesen elpusztultak. Az egyik Tótfalu község, melyet egy 1405-iki osztály-levél említ; a községtől délre pedig, a Berettyó és a Kis-Körös közötti félszigeten állott a XIII. században Keresztúr község, mely azonban az 1552-iki összeírásokban már nem szerepel.
