Thurzó György 1610-ben a dunáninneni tíz megyét Zsolnára hívta össze zsinatra, hol e 10 megye ev. egyházai három kerületbe osztattak. Bars-, Nyitra- és Pozsonymegyével, alkotta a pozsonyi kerületet; szuperintendense lett Abrahamides Izsák, bajmóczi prépost; a magyar egyházak előljárójául, inspector czímén, Kürthy István szeredi lelkész, a német egyházak számára Keuchelin Simon pozsonyi lelkész lett megválasztva. – A bányavárosi egyházak, mivel a zsinatra külön meghíva nem voltak, soká ellenkeztek a zsinat határozataival.
Az 1637–38-iki pozsonyi országgyűlésen a protestánsok megyénként csoportosítva adták elő sérelmeiket. Barsból a következő községek vannak felsorolva mint olyanok, melyekben az evangelikusok vallásuk gyakorlásában zavartattak, lelkészeik elűzettek: Velkápolna (most Pálos-Nagymező), Kis-Tapolcsány, Marót, Nagy-Kereszt, Zsemlér, Szent-György, Nagy-Sarló, Farnad, (politikailag Esztergom vármegyében) Bartos és Léva.
Az 1662-ik évi országgyűlésen Oszlány, Velkápolna, Cserenye, Kis-Ugrócz, Nyitraszeg (ez utolsó három mint filia), Felső-Hámor és Zsarnócza vannak megemlítve mint olyanok, melyekben az evangelikusok vallásuk gyakorlásában sokféleképen háborgattatnak.
Az 1670–80. közöti évtizedben, valamint az egész országban, úgy itt is, az evang. egyház csaknem végképen megsemmisült.
Az 1681-ik évi országgyűlésen elpanaszolják, hogy a következő templomokat, paplakokat, iskolákat és jövedelmeket vették el tőlük: Körmöczön (3 templomot), Kunosó (most Kunosvágása), Piergh (Jánoshegy), Lucska (Jánosrét), Hlinik (Geletnek), Szénásfalu, Vihnye, Felső-Zsdány, Prochot (Kelő), Zsarnócza a felső-hámori filiával, Velkápolna (Pálos-Nagymező), Kamenecz, Nagy-Ugrócz, Simony, Brogyán, Ujbánya, Rudnó, Marót, Koszmály, 218Novavilla, Szelezsény, Fenyő-Kosztolány, Oszlány a felfalvi filiával, tehát 23 anya- és 2 leányközségben 27 templomot.
Mindezek helyett kaptak engedélyt új templom építésére Simonyban és Nagy-Szelezsényben s ezek voltak az úgynevezett „articularis” egyházak, azonkívül Körmöczbányán.