63. sz. melléklet. Az 1919. ápr. 25-i munkás- és katonatanácsi ülésen elhangzott beszédek főbb részletei.
63. sz. melléklet.
Az 1919. ápr. 25-i munkás- és katonatanácsi ülésen elhangzott beszédek főbb részletei.
Az 1919. ápr. 25-i munkás- és katonatanácsi ülésen elhangzott beszédek főbb részletei.
Elsőnek Szamuely Tibor számolt be a keleti front helyzetéről, mondván: „A frontról jövök és be kell vallanom, hogy nem a legjobb impresziókkal. A csapatok nem a felszerelés hiánya, hanem elsősorban a fegyelem és a vezetők hiánya miatt voltak kénytelenek visszavonulni. A burzsoáziának időelőtti megmoccanása és az imperializmusnak időelőtti támadása megakadályozott bennünket abban, hogy egy rendes, centrálisan szervezett, reguláris hadsereget állíthassunk fel. A veszedelem azonban itt van a nyakunkon, szembe kell vele néznünk és a legsürgősebb gondunk most az kell legyen, hogy miként mentsük meg a proletárdiktatúrát.
A román imperializmus a keleti fronton nem támad nagy erőkkel; normális szempontból sincs nagy fölényben, felszerelése tekintetében még rosszabbul áll, mint a mi hadseregünk. Egyedül a fegyelem szigora az, ami ezekben a csapatokban a lelket tartja. Amellett ők voltak azok, akik a támadást kezdték és ez mindig bizonyos előnyt jelent. Csapataink visszavonulásának nem csak a hadseregben uralkodó fegyelmezetlenség volt az oka, hanem jórészt az a fegyelmezetlenség is, amelyet vidéki direktóriumaink és munkástanácsaink mutattak. A direktóriumok a fronton legtöbb helyütt megszöktek kötelességeik teljesítése elől, – nem is a legutolsó pillanatban.* Ez a fegyelmezetlenség csak akkor küszöbölhető ki, ha úgy a forradalmi kormányzótanácsnak, mint Budapest munkástanácsának legakcióképesebb, legerélyesebb tagjai kimennek részben a vidéki városokba. Legfőbb feladatuk, hogy lehetetlenné tegyenek mindenféle önhatalmaskodást és biztosítsák a központi intézkedések, rendelkezések, parancsok végrehajtását.
Ez, valamint Kun Béla alább közlendő kijelentése a fronton levő megbízhatatlan gárdáról, nagyrészt a Pap Béla politikai megbízott ápr. 24-i jelentésében foglaltakon alapszik. (E jelentés szószerinti szövegét lásd a 58. sz. mellékleten.) Göndör Ferenc későbbi felszólalásában állást foglalt Szamuely vádjaival szemben és kifejtette, hogy a katona- és munkástanácsok nem adtak ily vádakra okot. Egyben azt ajánlotta és hangoztatta, hogy vádaskodás helyett fordítsanak minden harci készséget az ellenséggel szemben.
Szükség van továbbá katonai parancsokra is. Amint jogunk van arra, hogy mérnökök, orvosok és más specialisták szaktudását kihasználjuk a proletáritus javára, úgy kényszerítenünk kell a katonai szakértőket is, hogy szaktudásukat a proletáritus rendelkezésére bocsássák. A proletárok soraiból kikerülő parancsnokok kiképzésére hosszú idő kell; a veszély azonban pillanatnyi, nekünk most kell cselekednünk. Kényszeríteni fogjuk tehát a régi hadsereg tisztjeit, hogy a proletár államot szolgálják. Működésük ellenőrzése a politikai megbízottaknak lesz a feladata. A katonák fegyelmezetlenségének oka jórészt az volt, hogy nem voltak megfelelő parancsnokok a fronton. Óriási feladat vár a frontra menő elvtársakra. Az orvosi ellátás kritikán aluli, a gazdasági szervezet jóformán tejesen hiányzik.
Meg vagyok győződve, hogy ha a hadsereg vezetése, ellátása, szervezése öntudatos, fegyelmezett proletárok kezébe kerül, akik nem fognak megfutamodni a veszélytől, hanem szembe néznek az ellenséggel, akkor a vörös hadsereg minden ellenségek fölött győzedelmeskedni fog. (Élénk tetszés és éljenzés.)
Utána Kun Béla szólalt fel. Mindenekelőtt erélyes szavakkal kelt ki egy közbeszólás ellen, amely azt kérdezte, hogy a bajnak az oka? „Az az oka – mondá Kun – aki ilyeneket kérdez.”
Hibás a proletáriátus, amely nem akarta a diktatúrát akkor, amikor ennek el kellett következnie. Nem lehet azt mondani, hogy a vezérek, hogy a népbiztosok a hibásak. Hibás a proletáriusnak az imperialista háború alatt tanúsított magatartása. A hadsereget dezorganizálták és nem lehet egy napról a másikra kellően organizált hadsereget teremteni. Az osztályöntudat hiánya nyilvánul az ilyen közbeszólásokban.
Azután összefoglalva a hadügyi és külügyi helyzet kérdését, utal arra, hogy a keleti fronton megindult támadás ez idő szerint nem jelent koncentrikus támadást. Lehet, hogy az lesz belőle, de lehet, hogy nem válik koncentikussá és megmarad csupán a román fronton. De ez nem ok a megnyugvásra. Mindent meg kell tenni a hadsereg kiépítése ügyében. Szántó Béla hadügyi népbiztos is el fogja mondani, hogy mennyire felmorzsolódik a vezetők cselekvése abban, hogy helytelenségeket, őszinte szóval mondva: szamárságokat akasszanak meg.*
Nagy kár, hogy Szántó népbiztos ezekről a „szamárságokról” nem rántotta le a leplet beszédében.
De azért bizonyos, hogy a forradalom győzni fog.
A hadsereg kezd kifejlődni.* Nemcsak a hajdúszoboszlói győzelem* mutatja ezt, Budapesten mindinkább nagyobb és kiválóbb csapatok állnak rendelkezésre, bíztatva azzal, hogy nemcsak megállítjuk a támadást, de vissza is vetjük az imperialista törekvést.* Bőhm elvtárs, a keleti hadsereg vezetője, nagyszerűen működik. Megkezdik működésüket a politikai megbízottak. Harmincan most vannak Szolnokon és ott képződnek ki közvetlenül a csapatok mögött. Újabb 30 ilyen politikai megbízott megy el ma, és mennek még többen, hogy a megbízhatatlan gárdát, mely a fronton volt, megbízható, öntudatos elemekkel cseréljék ki.
Igen, de csak a minél fejvesztettebb visszavonulás, gabalyodás, rablás, dúlás és fosztogatás terén.
Erről ugyan Kun Bélát kivéve senki sem tudott semmit.
Micsoda elbizakodottság és önhittség kellett a dolgok akkori állása mellett ilyfajta kijelentés megtételéhez!
Ezután Szántó utal arra, hogy március 21-én teljesen dezorganizált, lezülött hadsereget vettek át. Ezt nem lehet 24 óra alatt organizálni. Az a hadsereg mindenre kapható volt, folytonos fegyveres tüntetéseket rendezett és még a diktatúra idejében is kapható volt ilyen felvonulások rendezésére. Tisztára osztálytudatos proletárokból álló hadsereget kell szervezni. Kevés fegyverünk van, de azokat öntudatos munkásemberek kezébe kell adni. A főfeladat: minél gyorsabban, minél nagyobb, minél hatalmasabb és minél fegyelmezettebb hadsereget kell szervezni.
Több szónok felszólalása után Szántó újból szót ragadt, mondván: A hadügyi népbiztosságban uralkodó bürokráciára tettek többen megjegyzést. Ez a kérdés a legnehezebb kérdés. A bürokráciát igyekeztek a lehetőségig egyszerűsíteni, úgy, hogy ma a régi bürokráciának már nyoma sincs. A népbiztosság azonban bizonyos osztályokban rá van utalva a volt szakképzett tisztek alkalmazására, mert azok munkáját hozzá nem értő ember nem végezheti. A volt tisztek közül sokan akadtak, akik derekasan, becsületesen, teljes tudással állottak az ügy szolgálatába.
