b) A turini (torinói) csata. 1706. szeptember 7.-én.
b) A turini (torinói) csata. 1706. szeptember 7.-én.
Turint gróf Daun Wirich osztrák tábornok 12 zászlóaljjal,* 400 gránátossal, összesen mintegy 7.000 emberrel és megfelelő tűzérséggel védelmezte La Feuillade 42.000 főnyi francia serege ellen, mely 1706. május végén fogott hozzá a város ostromához. Az augusztus 31.-én Turin elé érkezett Orléansi herceg La Feuillade seregének létszámát mintegy 60.000 főre emelte, míg a szeptember 1.-én Villastellone-ban egyesült két savoyai herceg csapatjainak létszáma mindössze 30.000 emberből állott.
Ezek között voltak a Bagossy-hajdúzred zászlóaljai is, melyeknek hősies viselkedéséről alább leend szó.
A franciák arra az elhatározásra jutottak, hogy Savoyai Jenő támadását a Turin körül az ostrom védelmére emelt erődítményekben, a körülsáncolásnak és ellensáncolásnak (circumvallatio és contravallationak) a XVIII/5. számú mellékleten feltüntetett vonalai között bevárják.
Savoyai Jenő herceg szeptember 6.-án seregével Pianezzán át Veneria Reale mellé vonult, azzal a szándékkal, hogy az ostromló sereget a Dora Riparia és Stura közötti szakaszban támadja meg, ahol a francia erődítési vonalak aránylag a leggyengébbek voltak, s aznap este az említett helységnél táborba szállt. A herceg csataterve szerint a támadás a balszárnyról volt megindítandó s csak miután ez a francia védővonalat áttörte, kellett a köznépnek, majd a jobbszárnynak, utóbbinak a szilárdan épült Lucento-kastély ellen előnyomulnia. A támadással egyidejűleg Daun Wirichnek a turini védőrség egy részével a Dora Riparia ellen kirohanást kellett végrehajtania, hogy az ellenségnek e folyón átvezető összeköttetéseit megszakítsa.
Jenő herceg serege 24.000 gyalogost és 6.000 lovast számlált; ezeknek körülbelül fele császári,* másik fele németbirodalmi, utóbbiaknak javarésze porosz csapatokból állott. 6.000 piemontit a herceg a Po jobbpartjára Chieri-re küldött, hogy onnan a franciák ellen tüntessenek. Ez arra bírta az Orléansi herceget, hogy Albergotti tábornok alatt 12.000 embert ugyancsak a Po jobbpartjára különítsen ki.
Ezek kötelékébe a magyar csapatok közül a Bagossy-hajdúezred és a Pálffy-huszárezred tartozott.
Szeptember 7.-én korán reggel a császári sereg 8 oszlopban indult el a táborból és az ellenséges erődített védővonal előtt mintegy 80 lépésnyire Jenő herceg három harcvonalban csatarendbe vonúltatta fel csapatjait. Ez a felvonulás a XVIII/2. számú mellékleten látható módon következőleg történt:
I. harcvonal: Jobbszárny: németbirodalmi csapatok (főkép szászok), a Szász-góthai herceg parancsnoksága alatt:
Középhad: osztrák zászlóaljak, Rehbinder altábornagy parancsnoksága alatt:
Balszárny: porosz gyalogság, anhalt-dessani Lipót herceg alatt; továbbá az osztrák gránátosok.
II. harcvonal: Langallerie marquis alatt; hasonlóan alakítva, mint az I. harcvonal, de a jobbszárnyon nem birodalmi csapatok, hanem osztrák zászlóaljak, a középen pedig a Bagossy-hajdúk állottak.
III. harcvonal: császári lovasság, a jobbszárny Darmstadti Fülöp herceg, (alatta a Pálffy-magyar huszárezred), a középhad Visconti marquis, a balszárny báró Kriechbaum altábornagy alatt.
A balszárny előtt egy 15, a jobbszárny előtt egy 20 nehéz lövegből álló üteg. Az ezred lövegek az ezredek arcvonala előtt vonultak fel.
Mihelyt az Orléansi herceg és Marsin tábornagy a császáriak előnyomulását észrevették, a veszélyeztetett terepszakasz megszállására, a Stura és Lucento közötti erődített vonalba, 8.000 gyalogost és 30 lóról szállt dragonyos századot mintegy 3.000 főnyi létszámmal rendeltek előre, mely csapatok jobbszárnyának parancsnokságát gróf D'Estaing, a középhadét Marsin tábornagy, a balszárnyét pedig St. Frémont tábornok vette át. Az utóbb említett egész csapat fölött az Orléansi herceg gyakorolta a főparancsnoki hatalmat. La Feuillade a tulajdonképpeni ostromló sereggel a Dora Riparia jobbpartján maradt és csak jelentéktelen erősbítéseket küldött a csata folyamán a harc színhelyére; hasonlóan a Po jobbpartján maradt Albergotti seregcsoportja is, bár őt ott megtámadtatás egyáltalában nem fenyegette.
A francia lövegek Jenő herceg felvonuló serege ellen igen élénk és elég hatásos tüzelést fejtettek ki.
Mihely a császáriak felvonulásukat befejezték, a balszárny első harcvonala azonnal megkezdte előnyomulását a sáncozatok ellen. A csapatok a gránátosokkal az élen, kiket lépcsős viszonyban jobbról a poroszok követtek, az előnyomulást a sáncozatoktól egészen 10 lépésnyi távolságig nyugodt, szilárd tartásban hajtották végre. Ámde ennek a szárnynak rövid, veszteségteljes harc után a túlerős védő ellenség elől hátrálni kellett. Erre Jenő herceg II. harcvonalát is az első vonalba vonta előre, és személyesen a porosz zászlóaljak élére állva, megújította a támadást. Miután az időközben az első harcvonal középhada és jobbszárnya is az ellenségig jutott, a harc immár általánossá vált. Tovább egy félóránál tartott ez a tusakodás a legnagyobb elkeseredéssel és hévvel, míg végre a támadók a balszárny előtt lévő sáncozatokat megmászták és a lovasság által hathatósan támogatva, a visszavetett francia jobbszárnyat üldözőleg követték.
Jenő herceg intézkedése szerint a balszárnynak addig kellett az elfoglalt sáncozatokban magát tartania, mígnem a középhadnak és a jobbszárnynak is sikerül, majd az erődített vonalba betörniök. E parancsának figyelmenkívülhagyását észrevéve, Jenő herceg a balszárnyon levő sáncozatok megszállására a Starhemberg Miksa nevét viselő, Heindl ezredes vezette császári ezredet, a későbbi cs. és kir. 24. gyalogezredet rendelte ki oly meghagyással, hogy az elfoglalt lövegeket az ellenség felé fordítsa és hogy a sáncvonalat a legmakacsabbúl védelmezze.
Az előretört balszárnyon üldözés közben a lovasság közvetlenül az ellenség sarkán volt: emögött balra a poroszok nyomultak előre elszigetelten, a többi gyalogság pedig, Württemberg Sándor herceg alatt a jobbra fekvő, kevésbé áttekinthető terepre tért le.
A franciák visszavetett jobbszárnya a C. Brume és Valimberti mögött újból gyülekezett és friss csapatok által erősbítve, ellenlökemet intézett, minek következtében a császári balszárny lovassága visszavettetvén, az elszigetelten előretörő porosz zászlóaljak is visszavonulni kényszerültek. A Starhemberg Miksa-ezred hősies kitartása a sáncozatokban a francia ellenlökemnek határt szabott. Ez az ezred a franciák meg-megújúló támadásait mindannyiszor visszaverte, mígnem a meghátrált lovasság és a poroszok mögötte újból rendezkedvén és erősbítéseket magukhoz vonván, ismét támadólag nyomúltak előre és az ellenséget véglegesen vissza nem dobták.
A középen a küzdelem a középhad első harcvonalának a sáncozatok ellen végrehajtott rohamával vette kezdetét. Ennek a harcvonalnak kétízben sikertelenül végrehajtott támadása után annak zászlóaljai a második harcvonal mögött újból gyülekeztek és az utóbbinak részeivel együtt vetették magukat harmadízben a makacsul védett erődítményekre, melyeket végre megmászniuk sikerült. E heves küzdelem alatt Marsin tábornagy elesett, az Orléansi herceg pedig kétszer egymásután megsebesült, mire a franciák a S. Giorgio és S. Tomaso majorok mögé húzódtak vissza, miközben a császári középhad lovassága élénken üldözte őket.
A császáriak jobbszárnyával szemben a franciák a szilárdan épült Lucento-kastély tájékán fejtették ki a legnagyobb ellenállást, úgy hogy a Szász-góthai hercegnek csak erős küzdelem árán sikerült némi előnyöket elérni. Második harcvonalának néhány zászlóalja által megerősítve, a herceg egy végső megfeszítéssel rohammal akarta bevenni a védővonalat, de ekkor a sáncozatokból ellenséges lovasság tört előre és balszárnyára vetvén magát, a rohamozó vonalat, a védő franciák pusztító tüze alatt, megállásra kényszerítette. Mihelyt ezt báró Kriechbaum altábornagy császári lovasvezér észrevette, a középhad és a jobbszárny lovasságának részeivel az előtört ellenséges lovasságot újból visszavetette. Erre a Szász-góthai herceg gyors és erőteljes rohammal bevette az ellenség védővonalát és az e szárnyon álló franciákat is visszavonúlásra kényszerítette. Csak a Lucento-kastély maradt meg a franciák birtokában, de a császáriak hamarosan ezt is teljesen körülfogták. A Szász-góthai herceg ezekután a Dora Riparia mentén tovább előnyomúlva, mindenekelőtt annak legközelebbi átjáróit szállotta meg. miáltal lehetetlenné tette La Feuillade-nek, hogy a visszavetett franciáknak a legközelebbi úton segítséget küldjön.
A sáncvonal meghódítása után Jenő herceg az ellenség üldözésére csak gyengébb lovasosztagokat küldött ki s közben első harcvonalát újból gyülekeztette és rendezte, a második harcvonalnak elmaradt részeit pedig előbbre rendelte.
Még mielőtt ez teljesen végbemehetett volna, a friss csapatok által erősbített franciák a C. Brume, Ferreri és S. Giorgio majorok mögül újabb ellentámadásba mentek előre a császáriak csatavonala ellen. Ebből új, makacs és elkeseredett küzdelem keletkezett, de midőn Jenő herceg második harcvonalát, nagyobbára a csatavonal közepén, szintén harcba állította, e csapatok hatalmas lökemének végre sikerült a franciákat áttörni, mire azok minden további ellenállással felhagyva, futásnak eredtek.
A császáriak az ellenség egy részét a Stura beömlésénél fekvő régi királyi parkban, illetve vadaskertben ismét megtámadták és azt széjjel is szórták; itt a franciák egyrésze foglyúl esett, másik része pedig a Po-ban lelte halálát.
Az ellenséges balszárny, támogatva a Lucento-kastély védőrsége által, a Dora Riparia jobbpartjáról gyalogsági és tűzérségi tüzet zúdított az üldözők felé. Ámde rövid harc után a kigyulladt Lucento-kastély is a császáriak kezébe került, akik ezután a jobbparton lévő ellenséges harcvonalat oldalba fogták és széjjelkergették.
A franciák nagyrésze a legkeletebbre fekvő Doria Riparia-hídakon és a Borgo di Po-nál lévő Po-hídon át igyekezett a Po jobbpartját elérni. Itt azonban gróf Daun Wirich tábornoknak, illetve a turini védőőrségnek kirohanásra készenlétbe helyezett csapatára bukkantak, mely széjjelkergette őket.
Ily körülmények között La Feuillade az ostromló csapatoknak is parancsot adott a visszavonúlásra, melyet azok teljes feloszlásban Cavoletto és Moncalieri felé hajtottak végre.
A csak gyenge császári osztagok által követett francia sereg roncsai Pinerolónál gyülekeztek, onnan az Orleánsi herceg azokat sietve a Rajna mögé vetette vissza.
A franciák vesztesége igen jelentékeny volt; nagysága hozzávetőleg: 3.000 halott és sebesült, 6.000 foglyúl esett és elszéledt, az egész tüzérség, sok győzelmi jelvény, körülbelül 3.000 ló és jelentékeny mennyiségű vonat. A császári sereg halottakban és sebesültekben mintegy 3.000 embert vesztett.
){kind=link}
){kind=link}
){kind=link}