b) A hetini csata 1696. augusztus 26.-án.
b) A hetini csata 1696. augusztus 26.-án.
Frigyes Ágost erről tudomást szerezvén, nyomban megfordította arcvonalát s így az ellenséggel szembekerülve, maga is megalkotta csatarendjét, még pedig két harcvonalban, az első harcvonal jobb szárnyára a szászokat állítván.
A harcot az említett napon délután 6 óra tájban a szultán 12.000 szpáhi támadásával nyitotta meg, akik a császáriak jobb szárnyán álló szászokra rontván, azokat rendetlenségbe hozták. A most közbevágó császári középhad lovassága egészen a török táborig, illetve erődített állásig visszanyomta ugyan a török lovasságot, sőt az erődítésekbe be is tört, vesztére azonban nyomban fosztogatáshoz fogott. Ez alkalmat adott a szpáhiknak az újból való rendezkedésre és a fosztogató császári lovasságnak a táborból való kiszorítására, mely visszavonúlás közben saját gyalogságában is zavart és rendetlenséget okozott, aminek a második harcvonalból néhány zászlóaljjal segítségül jövő Vaudemont herceg vetett véget. Ezzel egyidejűleg Heissler tábornagy a középhad lovasságával ismét rohamra indúlt a szpáhik ellen és azokat vissza is kergette, de közben a tábornagy halálos sebet kapott. Erre a szpáhik megismételték támadásukat, de Polland tábornok feltartóztatta őket, azonban a heves küzdelem közepette ez a derék tábornok is életét vesztette.
A császáriak balszárnya, mely eddig alig vett részt a küzdelemben, most végre szintén előretört, hogy a magát tovább tartani nem tudó jobbszárny hátrálását fedezze. Ennek ellenére ez a visszavonúlás oly elhamarkodva és rendetlenségben történt, hogy 24 ágyú a csatatéren maradt.
Ámde a heves küzdelem alatt a törökök is annyira kimerűltek, hogy ők sem maradtak meg a csata színhelyén s a szultán állítólag magát és seregét legyőzöttnek vélvén, szintén visszavonúlt táborába s a rákövetkező éjjel megkezdte visszavonúlását Pancsova felé.
A császáriaknak a tulajdonképpen eldöntetlenűl végződött csata két tábornokukba és több mint 3300 emberükbe került. A törökök vesztesége ismeretlen.
Belgrádba érve, a szultán bőven gondoskodott Temesvárnak hadiszerekkel való ellátásáról s aztán visszatért Konstantinápolyba. A császáriak ezután már szintén nem sok vizet zavartak. Frigyes Ágost az erdélyi hadtest parancsnokának, gróf Bussy-Rabutin tábornoknak még néhány ezredet küldött erősbítésűl, a sereg többi részével pedig szeptember 17-én a Tiszán átkelvén, Péterváradnak vette útját, de ő már nem vonúlt be oda, hanem a főparancsnokságot Caprarának átadván, Bécsbe távozott.
){kind=link}