219. BURRIÁN GOMBJAI
219. BURRIÁN GOMBJAI
Burriánt, az Opera tenoristáját egy takarékosságáról híres grófhoz hívták meg vendégszereplésre. Burrián jóakarói, akik ismerték a gróf természetét, hogy míg némely dologban áldozatkész, más dologban nagyonis élére állítja a garast, figyelmeztették Burriánt, hogy jól teszi, ha előre megállapodik a gróffal a honorárium dolgában.
Burrián azonban bizakodott a művészetben, hogy ha egyszer hallatja fenomenális hangját, még múzeumi kincses ládák is megnyílnak a tiszteletére.
Elment a gróf estéjére, énekelt, és nagy erkölcsi sikert aratott. Aztán hazament és várta az anyagi sikert.
Végre megjelent egy libériás inas, de Burrián nem volt odahaza. Az inas a gróf nevében egy kis csomagot adott kézbe. Burrián felesége vette át a csomagot, és nyomban fel is bontotta.
Igen csinos kis ékszer volt benne: két gomb aranyból. Testvérek közt megérhetett három forint negyvenöt krajcárt.
Nemsokára Burrián is hazajött, de felesége nem szólt neki semmit, mert Burriánnak Trisztán szerepét kellett este az Operában énekelnie, és ehhez lelki nyugalom kell.
Burrián csak másnap kapta kezébe a honoráriumot, a két gombot.
Elmosolyodott, és így szólt egy barátjához, aki épp ott volt:
– A gróf úr két gombot küld nekem. Igaza van. Legalább, ha majd még egyszer meghív, lesz mivel begombolkoznom előtte.
Nagyváradi Napló 1902. február 28.
