208. AZ ARANYLÁNC
208. AZ ARANYLÁNC
A színtársulat karszemélyzetének van egy nagyon szőke s elég csinos nőtagja. A kis szőkéről csodákat mesélnek. Jeanne d’Arc állítólag irigykedhetnék erre a kis szőkeségre. Nahát ilyen nagy véleménnyel vannak róla, s ő mindenképpen rá akar szolgálni erre a nagy véleményre. Most a többek között egy nagyon szimpatikus, fess katonatiszt rajong a kis szőkéért. A minap egy pompás aranyláncot küldött neki. A kis leány nagyon megilletődött, de a láncot visszaküldte. Így beszélt az „ügy”-ről társnőinek:
– Nem akartam, hogy túlságosan reménykedjen az én kedves udvarlóm. Nekem férj kell, leányok. Férj, férj, férj!… A kis katonának megüzentem ezt. Ha ezek után is fönntartja az aranyláncot, Hymen lánca lesz ám ez…
És erről a kis kardalosnőről azt merik mondani a kolléganők, hogy – hogy is mondjuk – nem nagyon elmés!…
Nagyváradi Napló 1902. február 20.
