203. VÁRADY ZSIGMOND ÜNNEPLÉSE
203. VÁRADY ZSIGMOND ÜNNEPLÉSE
A nagyváradi hatalmas ev. ref. egyházközség ma egy hete főgondnoki székébe dr. Várady Zsigmondot ültette. Bizonyítgatni nem kell, hogy az egyházközség a választással önmagát tisztelte meg, s hogy egyházát szeretőbb, buzgóbb, munkásabb, talentumosabb férfiút keresve sem találhattak volna a nagyváradi kálvinisták. Tegnap este amolyan főgondnoki installáció volt a Kovács-féle vendéglő nagytermében. A lakomán jelen voltak: Szunyogh Péter, Millye Gyula, Bary József, Sulyok István, Csák Máté, Domokos K., dr. Fráter I., Kiss E., Ember G., dr. Thury Kálmán, Hegyesi Márton, Miskolczy Árpád, Winkler Lajos, dr. Kiss Károly, Szemes Imre dr., Ertsey Péter, Füredi László, Ady Endre, Daday József, Bordé Ferenc, András Gusztáv, Lukács Ödön, Mészáros József, Tarsoly Ferenc, Bagdy István, Nánásy Károly, Tikos András, Bereczky N., Szűcs N., Halász Endre, Juhász Károly, Nagy Lajos, Gerencsér József, Bányay István, Bogdán N., Kesztyűs János, Máthé Lajos, Rátkay József, stb. A kedélyes pazar lakomán számos tószt hangzott el. Az első szónok Csák Máté volt. Tüzes, elkeseredett szavakkal mutatott rá a nagyváradi reformátusság lealázott helyzetére, sérelmeire, reményét fejezte ki, hogy Váradyban súlyos, nehéz kardot kapott az egyház. Őt éltette. Ezután Hegyesi Márton mondott szép beszédet, s az új főgondnokot élteti ő is. Várady Zsigmond magas szárnyalású, magával ragadó választ mondott. A protestantizmus lényegét, a szabadságot, haladást, fölvilágosodást dicsőítette. Kimutatta, hogy a protestáns népek erősek, hatalmasok. Kutatta az okokat, hogy Magyarországon miképp nem hódított jelentékenyebben a protestantizmus. Ecsetelte a jövő küzdelmeit. Erejét – úgymond – csekélynek érzi. Kéri a nagyváradi reformátusok vezetőinek támogatását a nagy célra, az egyház megerősítésére. Gyújtó, erős, szép beszédet mondott Sulyok István is. Bary József az új főgondnokot éltette szép beszédében. Volt még több lelkes tószt. A társaság sokáig maradt együtt a legjobb, legemelkedettebb hangulatban.
Nagyváradi Napló 1902. február 16.
