164. A ZÜLLÉS ÚTJÁN
164. A ZÜLLÉS ÚTJÁN
Ausztria még egyszer, utoljára históriát akar csinálni.
A szabadsággal nem tudott élni, az abszolút uralmat nem akarja tűrni.
A beteg ember szimptómái ezek. Nem elégíti ki semmi, nincs orvossága semmi, csak a halál.
Züllik, bomladozik feltartóztathatlanul ez az összetákolt földdarab. Késleltetni bomlását már az agg uralkodó személye sem tudja; a legnagyobb történelmi hazugság, melynek neve Ausztria, közel van a véghez.
Az a harc, ami most a 14. § miatt folyik, nem érdemel rokonszenvet.
Ausztria németei szinte provokálták az alkotmány felfüggesztését, hogy nyugodtan tűzhessék ki a fekete-piros-arany lobogót, és énekelhessék a német egység izgató dalát.
Mint minden vihar előtt, most is megjelentek a leveli békák: – a jósoló politikusok.
Ők már látják egész Ausztriát lángba borulni, s látják, mint mennek a magyar katonák forradalmat fojtani, csendet csinálni, s mint fogja a kényszerűség megteremteni a régi álmot: a magyar hegemóniát…
Nem szoktuk a politikai haruspexek jóslatait komolyan venni, de tagadhatatlan, hogy most nem hiányzik jóslataikból a valószínűség.
Ami most Ausztriában nap nap után történik: kész forradalom.
A Salzburgban és Gablonzban lefolyt dolgok már nem jámbor tüntetések. Az utcaharcok forradalmat jelentenek, s az első vérontás csak vadabbá teszi a tömeget…
Szeretnők, ha nekünk semmi közünk sem volna az Ausztriában történtekhez. Ausztria népei végeznék el egymással a számadást, és nekünk ne okozna semmi fejtörést.
Sajnos, a bomladozó Ausztria legújabb eseményei veszedelmesen közelről érintenek bennünket. A játék részben, sőt nagy részben a mi bőrünkre megy.
Mindazonáltal nem látjuk a magyar politikusokat őrálló helyeiken. – Nem látunk semmi óvó, előrelátó intézkedést a jövőre nézve.
Még mindig közös a sorsunk avval az állammal, mellyel csak alkotmányosan szabad és lehet együttélnünk, s melynek immár nem csak alkotmánya van felfüggesztve, de mely forrongó mozgalmaival, fenyegető forradalmával a legnagyobb veszedelem reánk nézve.
Itt az ideje, hogy a háromszáz éves küzdelemnek eredményt szerezzünk. Jog, igazság, törvény és józan ész tiltakozik a további együttélés ellen.
Maradjon magára az a bomladozó, pusztuló földdarab, s érje el mielőbb százszor megérdemelt, nyomorult vesztét.
Debreczen 1899. augusztus 7.
A. E.
