150. A MANDÁTUM
150. A MANDÁTUM
Az összeférhetetlenségi bizottság nagyságos tagjai egyszerűen el akarták venni egyik nagyságos kollégájuk mandátumát.
Milyen csúnya is az a kenyéririgység!…
Mert annak látszik. Egy ember ellen, kinek törhetetlen ellenzéki voltán kívül más hibája nincs, évek óta csúnya hajszát folytatnak. Az üldözést anyagi térre is átvitték. Összeszedték minden adósságát, megrohanták, csődöt kértek ellene, mivelhogy csődbe jutott ember képviselő nem lehet.
Jól van. Ha Magyarországon ez is tisztességes eljárás, hát legyen!… De legalább őrizzék meg a jog és törvényesség látszatát.
Az összeférhetetlenségi bizottság nagyságos tagjai azonban a szabályok legkisebb betartása nélkül mondták ki a pereat-ot az illető képviselőre.
Miért?… Hát a törvény és igazság sokat hánytorgatott új korszaka így kívánta?… Vagy még mindig lehet nálunk valakit üldözni politikai hitvallása miatt?…
Nagyon furcsa. Miért nem gondoltak a bizottság m. t. tagjai arra a – legalábbis – száz mandátumra, miket bírtokosaik csőd nélkül is kevesebb joggal viselnek, mint Sima Ferenc a magáét csőddel?…
Vagy új kollegát akartak mindenképpen a nagyságos urak?…
Valóban, Széll Kálmán elítélő nyilatkozata után a bizottság rosszindulatú tagjainak nemcsak bizottsági tagságukról, hanem mandátumokról is le kellene mondaniok!…
Ámbár ezt ezek az urak nem teszik. A saját mandátumok drága nekik nagyon, csak a másé olcsó!…
Debreczen 1899. június 24.
A. E.
