143. EGYRŐL-MÁSRÓL
143. EGYRŐL-MÁSRÓL
A díjnokok havi öt forint drágasági pótlékot kértek a nemes várostól. Persze nem kapták meg. De szolgáljon vigasztalásul az, hogy Debrecen, bejegyzett szesznagykereskedő, nem fogja a szesz árát emelni.
*
A jó poéta nem szeret magáról beszélni. A múltkor egy ismert poéta vendége volt Debrecennek. Égtem a vágytól, hogy beszélhessek vele. Először is azt kérdeztem tőle, hogy van megelégedve a debreceni fogadtatással.
– Nagyon jól érzem magam. Igazán remek konyha van Debrecenben, a Milöcker konyhája versenyez a Szikszaival…
A poétából kissé kijózanodtam, pedig hát igaza volt: a konyhának nagy befolyása van a poézisre.
*
Márk Endre úr a szeszüzlet ellen foglalt állást. Nagyon megtámadta a tanácsot. Eszembe jött erről egy Szilágy megyei képviselőválasztás, ahol az állami tisztviselők utasítva voltak, hogy utolsó pillanatban, ha a hivatalos jelölt győzelme bizonyos, a függetlenségi jelöltre szavazzanak. Ilyenforma a Márk úr esete is. Határozottan elmés metódus.
*
A kormánypárt hivatalos lapjában arról folyik a vita, hogy hova kerüljön a Kossuth- és a szabadságszobor. Meg vagyok róla győződve, hogy a Debreczeni Ellenőr úgy fejezné be legszívesebben a vitát, hogy amennyiben elhatározni nem lehet, hogy a két szobrot hova állítsuk, egyáltalában ne állítsuk fel őket.
*
A Rigó Jancsi halálhíre felvillanyozta a debreceni cigányvilágot. Mindenki Kairóba készül. Nem hiszem, hogy a két Magyari fiú sikert ne aratna, csakhogy őrájuk jobban vigyáz a feleségük, mint Barcza Mariska a Rigójára!
*
Különben a Rigó halála még mindig nincs megerősítve. Nagyon valószínű, hogy a táviratot maga Rigó küldte egy kis szóbeszéd okáért. Lehet, azért költötte saját halálhírét, hogy tovább élhessen a legszerelmesebb Klára asszony mellett!…
Debreczen 1899. június 10.
Andi.
