140. R. SERFŐZY ZSENI ÖNGYILKOS LETT
140. R. SERFŐZY ZSENI ÖNGYILKOS LETT
Rolly-Polly meghalt, Rolly-Polly nincs többé. Nem fog énekelni, nem fog táncolni soha, ott fekszik a ravatalon, fehéren, hidegen. Ragyogó arcával, mosolygó ifjúságával, vidám kacajával mintha most is látnók… Tegnap még mulatott vidám társaságban, azután ki tudja, mi történt a lelkével, avval a szertelen, idegesen űzött bohémlélekkel?… Egy hírtelen indulatroham, egy váratlan kétségbeejtő érzés, egy rémes, titkos pillanat odadobta a halál karjai közé.
*
Tíz óra tájban délelőtt hevesen és hosszan szólalt meg a szerkesztőség telefoncsengője. Egy hírt telefonált valaki: R. Serfőzy Zseni az éjjel Nyíregyházán felakasztotta magát, meghalt. Több adat nincs…
Nem tudtunk, nem akartunk hinni a rémítő hírnek, mely rövid idő alatt az egész várost befutotta. Szerkesztőségünkben egymást érték a tudakozók, s a telefon is állandóan le volt foglalva.
Fél tizenkettőkor küldtünk táviratot Nyíregyházára, s délután megjött a rövid válasz, hogy az öngyilkossághír igaz…
*
Kedvence volt a debreceni közönségnek, igazi művésznő, jó feleség…
Mi bírta rá a végzetes lépésre, azt tán csak azok az igazi lélekbúvárok tudják, kik képesek behatolni a művészlélek csodálatos, misztikus világába, amely olyan hamar elborul… Mélységes bánatban, gyászban hagyta a hű férjet, a szerető pályatársakat, s mindazokat, kiket művészetével valaha gyönyörködtetett…
Adjon enyhülést a gyászolóknak a végzet elháríthatatlan akaratában való megnyugvás!!…
Debreczen 1899. június 8.
