A hallgatás és a kibontakozás évei
703A hallgatás és a kibontakozás évei
A felszabadulás utáni néhány év irodalmi pezsgése, mely Mándy Ivánt is elismert prózaíróvá tette, 1949-ben egy csapásra véget ért. Megszűnt az Újhold is, s az "újholdasok" legtöbbje elhallgatott, nem tudván eleget tenni az irodalompolitika követelményeinek. Mándy Iván is azon írók közé tartozott, akiket a magyar irodalom káros és kóros jelenségei között tartott számon a kritika. A kitaszítottság, félreállítottság évei ezek az ő számára is. Későbbi írásaiban tökéletesen érzékelteti ezeknek az időknek a hangulatát, s azt a létállapotot, mely hőseinek legalapvetőbb sajátja: a kívülállást, az ideiglenességet, az átmenetiséget, a távlattalanságot. Több mint harminc év távolából, a Pilinszky című, önéletrajzi visszaemlékező novellában így eleveníti fel e korszak hangulatát:
"Egy másik színhely. Balázsék lakása. Idő: ugyanaz. 1951. Személyek: Nemes Nagy Ágnes, Lengyel Balázs, Pilinszky János és én. Ittuk a feketét. Beszélgettünk. Hallgattunk. A kitaszítottak. (Ünnepélyesen.) A lepasszoltak. (Kevésbé ünnepélyesen.) Írásaink már régen nem jelentek meg. Csak átírásaink. A nagy átíró korszak!…" Az Előadók, társszerzők (1970) megjelenésekor így emlékezik: "Közben azért írtam. Előadások, hangjátékok között novellákat. A megjelenés minden reménye nélkül. Úgy éreztem, be kell számolnom erről a korszakomról." Ez a beszámoló csak jókora késéssel jutott el az olvasóhoz. Pályájának időrendje több más kortársáéhoz hasonlóan felborult. Ez a folytonossági hiány az egész irodalmi folyamatban törést, zavart okozott. Rónay György nem véletlenül üdvözölte így az 1957-ben megjelent új novelláskötetei, az Idegen szobákat: "A közelmúltban annyi többé vagy kevésbé sikerült Mándy-utánzatot olvashattunk, hogy már igazán időszerű volt magának a mintának a megjelenése: az Idegen szobák című elbeszélésköteté, amely az írónak az utolsó nyolc-tíz évből való java novelláit tartalmazza. Mándy Ivánnal is olyasmi történt, mint – mutatis mutandis – Weöres Sándorral. Némán voltak jelen irodalmunkban és iskolájuk nőtt anélkül, hogy ők maguk a friss megjelenés élő szavával nevelhettek volna."
Az új novelláskötet hű marad az első kötet által jelzett tematikához és ábrázolásmódhoz – a folytonosságot jelzi néhány, abból átvett írás is –, ám túl is lép azon. A témák közé új elemként lép be a Teleki téri bódésok világa (Kulikabát); az ötvenes évek félrecsúszott értelmiségijének alakja, a későbbi kisregény hőse, Fabulya (Egy esküvő) s a nemzedéki ellentét, a "modern fiatalok" világának ábrázolás (Nagyvilági főcső, Napozás közben). Az író továbbra is a magány, az otthontalanság állapotát, a kapcsolatteremtés kísérleteinek lehetetlenségét írja novelláiban; hol epikusabb anyagba ágyazva (Idegen szobák, Szoba a harmadikon), hol pedig az abszurd felé közelítve a novellát (Két fa, Kulikabát). Megjelennek eredeti, kedves gyermekszereplői: Csutak, Totyi, Színes Géza – gyermekregényeinek visszatérő figurái. S az író folytatja a korábbi témaköröket is: megeleveníti a külvárosi vagányok, lecsúszott figurák kegyetlen, az erőszak törvényének engedelmeskedő világát (Egyérintő, A fehér város, Utcák), a társadalom peremén vegetálók kétségbeesett, suta kísérleteit az egzisztenciateremtésre (Ügynök a kórházban). Tematikájában a folytonosság, írói ábrázolásában 704és nyelvében viszont a változás a szembeötlő. Ebben a kötetben Mándy Iván, a novellista már teljes fegyverzetben jelenik meg, levetkőzve az első kötetében még olykor fellelhető művészi megoldatlanságokat, következetlenségeket. Egyre határozottabban bontakozik ki szuverén írói világa, s teljesen eredeti, minden utánérzéstől mentes látásmódja, világérzékelése, s az ezt közvetíteni tudó írói technika. Nyelve egyszerűsödik, kiiktat belőle mindent, ami fölösleges, elhanyagolható. A külváros helyszíneiről lehámlik az egzotikus csillogás, a színek elkomorulnak, a hősök összeütközései, tragédiái az emberi lét csupasz tragikumának kifejezői lesznek. Elhalkul a lírai alaphang, hogy átadja helyét az érzelemmentességnek, s gyakran az iróniának.
Ábrázolásmódjának lényege: a kihagyás, a sűrítés, a képszerű, vizuális és akusztikai hatásokkal élő szerkesztés. Prózája voltaképpen antiepika: sohasem mesél vagy elmond valamit, mindig megjelenít; a dolgokat, jelenségeket nem imitálja, hanem újrateremti, érzékletessé varázsolja. Szinte valamennyi méltatója hangsúlyozta írásmódjának a filmtechnikával való rokonságát. Alakjai és a legkülönbözőbb dolgok, jelenségek valóban úgy tűnnek elő egy csapásra a semmiből, s olyan hirtelen is térnek oda vissza, akárcsak a filmvászon fantomjelenségei. Merész vágásokat alkalmaz: olykor két, különböző helyszínen játszódó jelenet mindenfajta átvezetés, összekötés nélkül követi egymást.
A kibontakozás további útjait jelzi két novella: a Fától fáig és a Kulikabát. Ezekben már elmosódik a határ a valóság és a képzelet, a látomás között: a látomás a valóság egyenrangú részévé válik. A Fától fáig öregasszonyának képzeletében élő, fantázia szülte figurák valóságos lényekként ábrázolva jelennek meg; s hogy nem valóságosak, azt csupán a novella befejezése sejteti: "Az öregasszony mozdulni sem tudott. Nézte azt a két fiatal, nedvesen zöld fát ott a téren." A Kulikabát realisztikusan induló, a Teleki téri bódésok világát szinte szociológiai hitellel megelevenítő rajza fokozatosan lendül át az abszurd világérzékelés közegébe: az addig kedves, barátságos árusok hirtelen, minden racionális ok nélkül ijesztőek, félelmetesek, gonoszak lesznek a kulikabátot vásárló kislánnyal szemben, s végül mint egy kabátot, kifacsart tárgyat akasztják fel a többi ruhadarab közé… A költői kép, a hasonlat, mely első műve líraiságában annyira fontos szerepet játszott, itt önálló életre kel, túlnő hagyományos funkcióján, megszokott keretein. S az író nem tartja szükségesnek azt sem, hogy a hasonlat utalószavait kitegye: az "olyan mint" vagy pontosabban "úgy érezte, mintha" elmarad ebből az önálló világgá terebélyesedett "hasonlóból", melynek tartalma a feltételes módból egyszerűen kijelentő módba kerül, tehát realitásként tételeződik a mű világában.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
