SIET
SIET, (si-et) önh. m. siet-tem, ~tél, ~ětt, par. siess. 1) Valahova sebes léptékkel megy. Hova sietsz oly nagyon? Siet, mint varga a vásárra. Elsiet, besiet, kisiet, viszszasiet. Siet, mintha az ellenség kergetné. Amely gyermek megijed, anyja ölébe siet. (Km.). Lassan siess, tovább érsz. (Km.). Sietve siet, igen sebesen megy. Ellentéte késik, mint Zrinyinek ezen versében is áll: Sem siet, sem késik haragja Istennek. Jobb mindenkor sietni, hogysem mindig elkésni. (Km.). 2) Átv. valamit gyorsan, halasztás nélkül tesz, végezni iparkodik. Siess, hogy jókor elkészülj a munkával. Sietve írni, olvasni, beszélni. Élni ne siess. Siet az óra, midőn kelletinél hamarabb jár. Aki siet, nem sokat gondolkozik. (Km.).
Túl a Dunán máskép: sëet, öszverántva sét. Gyöke azon se v. së, mely a gyors mozgás hangját utánozza, s meg van a seb, sebes, sebesség, sét v. séd, és Sió származékokban, fordítva: os, oson szóban. Rokonok sínai nyelven czèu (currere, festinare), csu (ire); V. ö. SIÓ. Az et képző tulajdonkép az önható igéket alakító ed módosúlata, tehát eredetileg si-ed v. së-ed, mint, er-ed, szal-ad, hal-ad stb. Hasonló rokonhangi változás van ezekben: üget, reszket, viszket, melyek szintén az ed képzésü önhatók seregébe tartoznak. V. ö. RESZKET.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
