AK
AK, elvont gyök, melyből a) akad, akadály, akaszt, akgat (aggat), és ezek származékai némely másokkal együtt erednek. Ezek alapérteményéből az tünik ki, hogy az ak oly tulajdonságot jelent, melynélfogva valamely test egy másikkal érintkezvén, abba bele ütközik, belehatol, honnan rokonok vele a vékonyhangu ék, eke, mint más testbe ható éllel ellátott eszközök. Ez érteményben és hangra nézve rokonai: a szanszkrit aç vagy anç (hasítni), agh (vágni) kak (hasítni), hellen αχη, lat. acuo, acies, acus, acinaces gyökerei, a német Axt, Ecke, Egge, Angel, hacken stb. Átv. ért. ebből elemezhető az akar akarat gyöke is, mennyiben aki valamit akar, az működő erejét az illető cselekvési tárgynak mintegy nekifeszíti, s az ellene vetődő nehézségeken áttörni iparkodik; aki akaratos, az erkölcsileg megköti, megakasztja magát. Előtéttel hozzája rokoníthatók: vak = akadozva járó, vakmerő, aki merészen beleakad, belevág valamibe; makacs, bakafántos, bakacsol, mintegy: akacs, akafántos, akacsol. V. ö. AKÁCZ, AKÁCZIÓS. 2. rendü származékai: akna, akona, akó, akol, melyek szerint ak valami nyiltat jelent, s rokon aj gyökkel (ajak, ajtó stb. szókban), továbbá a csinai kái (aperire) szóval, és a török acs-mak (nyitni), acs-il-mak (nyilni) igékkel. l. AJ.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
