Aquileja
Aquileja, ’Ακυληια, m. Aglar, Aquileja vagy Aquilegia, felső-italiai római gyarmat (Suet. Oct. 20) a Sontius és Natiso folyócska közötti térségen, a mely mindjárt alapítása (Kr. e. 182) után jelentékenyen meggyarapodott a bevándorlott latin gyarmatosoktól (Liv. 39, 22. 50. 40, 34) s Italia északkeleti leigázott népségeinek fékentartására szolgált. Just. 32, 3, 15. Rövid időn fontos kereskedelmi ponttá fejlődött, a mennyiben itt halmozták össze a szomszédos bányák aranyát s a körülfekvő tartományok különböző terményeit. Hadászati szempontból is nevezetes volt, itt vonúltak át ugyanis északra és keletre a hadseregek. A császárság korában egyenesen Italia kapuja s a hadseregek gyakori gyülekező helye. Tac. hist. 2, 46. 47. 85. 3, 6. 8. Suet. Vesp. 6. Ide vezetett a keletre irányúló főút, a via Aemilia. M. Aurelius Italia első városává tette, úgy, hogy képes volt föltartóztatni az Italiába nyomúló barbarokat s annál inkább emelkedett vagyonban, terjedelemben, mentül többet szenvedett Felső Italia a későbbi császárok alatt e barbarok támadásaitól. Kr. u. 452-ben minden ellenállás ellenére bevette s végkép elpusztította Attila, alig maradtak romjai. A lakósság egy része a Po lagunáira menekült s részt vett Venezia megalapításában. V. ö. Strab. 5, 214. Suet. Tib. 7. Plin. 3, 18. – Irodalom: Bertoli, Le antichità di A., Venezia 1739. Kenner, Mitteil. d. k. u. k. Centralcommiss. zur Erforsch. der Baudenkmale, Wien 1865. 10 k. Breitschwert, Das Emporium an der Adria, Stuttgart 1880. B. G.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
