Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára.
Boldog, a ki a nyomorultra gondol; * a veszedelem napján megmenti azt az Úr.
Az Úr megőrzi azt és élteti azt; boldog lesz e földön, és nem adhatod oda ellenségei kivánságának.
Az Úr megerősíti őt az ő betegágyán; bármilyen az ágya, megkönnyíted betegségében.
Én azt mondtam: Uram kegyelmezz nékem, * gyógyítsd meg lelkemet, mert vétkeztem ellened!
Ellenségeim rosszat mondanak felőlem: Mikor hal meg és vész ki a neve?
Ha látogatni jön be valaki, hiábavalóságot beszél; szíve álnokságot gyűjt össze magának, kimegy az utczára és beszél.
Minden gyűlölőm együtt suttog reám, gonoszat koholnak ellenem:
Istennek átka szállott ő reá, s mivelhogy benne fekszik, nem kél fel többé!
Még az én jóakaróm is, a kiben bíztam, a ki kenyeremet ette, fölemelte sarkát ellenem.
De te Uram, könyörülj rajtam és emelj föl engemet, hadd fizessek meg nékik!
Abból tudom meg, hogy kedvelsz engemet, ha ellenségem nem ujjong felettem;
Engem pedig feddhetetlenségemben támogatsz, és színed elé állatsz mindenha.
Áldott az Úr, Izráelnek Istene öröktől fogva mindörökké. Ámen, ámen!