TÁRSADALOM ÉS ANYANYELVI MŰVELTSÉG
TÁRSADALOM ÉS ANYANYELVI MŰVELTSÉG
Erdély alapvetően még rendi szerkezetű társadalmában a fél évszázad folyamán a művelődés helye érezhetően változik. A tanultság fontosabb, egyes rétegekben elsőrendű fontosságú lesz. A végrendeletek és alapítványok új művelődési eszményekről tudósítanak. Mindez együttvéve a társadalmi rend régi, hierarchikus eresztékeinek bomlását és egyben az anyanyelven egységesülő kultúra igényének előretörését jelzi.
A műveltség munkásai, az írástudók, az egyetemet végzett értelmiségiek viszonylag kevesen vannak, és egyszerre több feladatot kell, hogy ellássanak. Nemcsak azért gyakori az egy személyben pap és orvos, pap és filozófusprofesszor, tanító és lelkész, mert legtöbben a filozófiai képzés után adják a fejüket orvosi, jogi, de többnyire teológiai tanulmányokra, hiszen az egyházi szervezet keretei között nyerhetnek magasabb képzettségre anyagi támogatást, hanem azért is, mert a korabeli oktatási rendben a különböző tudományágak szorosan egybeépülnek, s az értelmiségi munkamegosztás meglehetősen alacsony fokú. A magasabb képzettséget nyert emberek száma Erdély 928népességszámához viszonyítva nem kevés, a feladatokhoz képest viszont elégtelen, pedig a fejedelemség 1670 után menedéke lesz a királyságbeli üldözött protestánsoknak. Mindazonáltal a fejlettség adott színvonalán több értelmiségire lenne szükség.
Csak a nagyobb városokban van orvos. Nem Bethlen Miklós az egyetlen, aki nehezen kap megfelelő íródeákot. A latinul, németül, magyarul egyaránt jól fogalmazó hivatalnok különleges kincs a kancellárián. Az alsóbb osztályokban oktató idősebb diákok munkája nemcsak számukra hasznos önnevelés és pedagógiai gyakorlat, hanem a feltűnően kevés professzorral működő kollégiumok egyszerűen nem is nélkülözhették őket.
A tanár, orvos, jegyző, jogász egyszerre egyházi szervezetek és rendi testületek – város, vármegye, országos hivatal – alkalmazottja, vagy szolgálattevő valamely főúr udvarában. Független, önmagát tollából eltartó értelmiségi még Európa nyugati felében is ritka. Egyházi keretek köré épülő művelődési rendszerben mindenütt az értelmiség első, anyagilag is legjobban ellátott rétege a papság. Apafi pedig több tanult jobbágyivadékot nemesített meg, sőt professzoroknak személyre szóló járandóságot biztosítva járult hozzá, hogy az értelmiség elinduljon vagy továbbjusson a társadalmi-szellemi önállósulás útján.
Racionális érvek és időleges államhatalmi támogatás azonban csupán kísérőjelensége annak a társadalmi és gazdasági élet mélyén zajló roppant fontos folyamatnak, mely mintegy szükségszerűen egyre inkább megköveteli a képzett, szaktudásában megbízható értelmiséget. A puritánok és karteziánusok művelődéspolitikai mozgalma mögött nemcsak Várad, hanem Kolozsvár, Marosvásárhely és más városok kereskedőlakossága állt. Az újabb, vallásos köntösben megjelenő nagy szellemi áramlat, a coccejánizmus, majd pedig a pietizmus a középrétegek és a szász polgárok között fogott először talajt. Apáczai egyik legfőbb pártfogója a vállalkozó nemesek és kereskedő polgárok között a kéneső-értékesítő társaságot szervező Vargyasi Daniel János volt, s ez a körülmény adja megállapítása társadalmi fedezetét: a műveltség gazdasági követelmény, a gyarapodás elengedhetetlen feltétele már. Nemcsak Bethlen János kancellár vagy a harmincadbérlő Apor István tesz bőkezű iskolaalapítványokat, hanem a társadalom különböző rétegeiből nagyon sokan tőkésített összegeket tesznek le az egyházaknál vagy a kollégiumokban, hogy kamataiból a család, az uradalom vagy a tágabb közösség tehetséges fiai a hazában vagy külső országokban tanulhassanak. A könyv, a tudás, tanulás értéke növekvőben van. Gazdag román kereskedők alapítványaiból épülnek vagy öltenek új formát a görögkeleti templomok.
A társadalmi érdekeltség és művelődés között az anyanyelvi fejlődés szükséglete teremtett áttételesen, de messze ható jelentőséggel kapcsolatot.
Az erdélyi magyar nyelv a 17. század közepén nevezetes válaszútra érkezett. A század első felében harmonikusan fejlődött, tudományos művelésére gondot 929fordítottak. A korai államelméleti irodalom már könnyedén kapcsolta nagyobb gondolati-elméleti rendszerbe a „közjó”, „közérdek”, „polgári társaság” és más kifejezéseket. A manufaktúrák, hámorok világában élő erdélyiek friss nyelvteremtő képességgel éltek az ipari élet szavaival: „gépely”, „vasfuttató kemence”, „üvegfúvó pálca”, „ószeres” stb. Az ipari termék és a szerszám közös szava, a „műszer” az erdélyi irodalmi nyelvbe is belekerül. A kereskedő-társaságok könyveiben a „költség”, „bevárandó-pénz”, „jelenvaló-pénz” kifejezések jelzik, miként birkózik a nyelv az új gazdasági igényekkel. Kialakul a könnyed és fordulatos társalgási nyelv, erősen hat a felsőbb körökben a népnyelv. A tudományok nyelve azonban változatlanul a latin maradt, a kollégiumokban és a főiskolán latinul tanítottak. De az erdélyi diákok Európából a hazába tekintve látták, hogy a külföldi egyetemeken kiváló latinságuk visszájára fordul, az ország elmaradottságát mutatja. Franciák, olaszok, angolok már könnyedén beszéltek saját anyanyelvükön azokról a kérdésekről, amelyeknek magyar szavait, kifejezéseit Apáczainak szinte a semmiből kellett megalkotnia. Sokan megírják ebben az időben, Apáczaitól kezdve Bethlen Miklósig, hogy mennyivel könnyebben fejezték volna ki magukat latinul. De felismerték az új idők követelményét. Látták, egyetemes érvényességű tudomány csakis az anyanyelv talaján nőhet fel, a fejlődőképes műveltség a korszerű tudás anyanyelvi szintű befogadását és honosítását követeli.
Pápai Páriz Ferenc enyedi professzor, észrevéve, hogy Európa műveltebb nemzetei egymással versengve ültetik át a latin szavakat honi nyelvre, s látva veszélyeit, ha azzal, ami másutt közfeladat, nálunk senki nem törődik, az országos érdekek szolgálatának tudatával, mintegy szellemi honfoglalásnak számító munkával korszerűen átdolgozta, kiegészítette és továbbfejlesztette Szenczi Molnár szótárát. A tizenöt év alatt elkészült latin–magyar szótár, a karteziánus világszemlélet fogalmi eszköztára, szavak százaival teremtett hidakat Európa és Erdély, a 17. század és az újkori Magyarország között. „Célom a diákok, s nem a nyelvészek oktatása volt”* – jelölte ki a pályát Pápai Páriz szótára előtt. Megkésve jelent meg (1708), hosszúra nyúló utóélete azonban bizonyítja, hogy egy évszázadra pótolhatatlan eszköze lett a korszerű anyanyelvi műveltség társadalmi méretű kibontakozásának.
Pápai Páriz Ferenc, Az olvasóhoz. Latin–magyar szótár. Lőcse 1708. Ford. PUSKÁS L. és KOVÁCS E. (Pápai Páriz, Békességet. 324.)
Széles körű igény, hogy tájékozódjanak és olvassanak anyanyelven. 1684-ben egy nagybányai lakos és egy debreceni tanácsos egyszerre jelenti ki, hogy Pápai Páriz Romlott fal című művét magyarul szeretnék olvasni. A tömegméretű nyelvművelés egyrészt még a hagyományos úton érkezett el a magyar nyelvfejlesztés korszerű feladatához. A tömegolvasmánynak számító Biblia új kiadását előkészítve, Misztótfalusi Kis Miklós kidolgozta a magyar helyesírást 930egyszerűsítő és egységesítő elveket (1680–1690). Kaposi Juhász Sámuel és Csécsi János segítségével az újonnan kiadott Biblia fordítási hibáit kijavította, és az írásnak módját a magyar nyelv természetéhez igazította. Elítélte, miként már sokan, az erőszakolt latinitást, mondván, hogy a deák nyelv a szegényebb társadalmi rétegek gyermekeinek fölösleges teher. „Ha nem a deákságnak, hanem csak az olvasásnak tanultatását tennénk fel célul, arra sem idő, sem költség sok nem kívántatnék, úgyhogy alig vagyon oly szegényember, aki erre elégséges ne lehetne.”*
Misztótfalusi Kis Miklós, Az olvasásnak tudásáért (A Zsoltárok előszava. 1686). Erdélyi Féniks. Misztótfalusi Kis Miklós öröksége. Bevezető tanulmánnyal és magyarázó jegyzetekkel közzéteszi JAKÓ ZS. Bukarest 1974. 86.
A magyar nyelv megújításának átfogó, mintegy tudományos és irodalmi szintű programját Haller János fogalmazta meg. Apafi tanácsosa a Béldi-mozgalom vádlottjaként a fogarasi börtönben (1677–1681) a nyelv fejlesztésének céljával magyarított görög történeteket. A Hármas História nemcsak fordulatos történeteivel hódította meg az udvarházak lakóit, nemcsak demokratikus világlátást sugárzó meseszövése miatt tartották a parasztházak mestergerendáján a Biblia és a kalendárium mellett, hogy kéznél legyen. Sikerének titka nyelvének tisztaságában, új ízlést kifejező könnyedségében, egyszerűségének erejében rejlett. Haller elgondolását a magyar nyelv tudatos belső fejlesztéséről A békességes tűrésnek pajzsa című művében fejtette ki, és síkra szállt a magyar nyelv tisztaságáért. Németül, olaszul, franciául tudott a latinon kívül. Hasonlóan széles körű nyelvtudással kevesen rendelkeztek. Bethlen Miklós franciatudása az 1660-as évek elején még csaknem egyedülálló a vezető körökben. A török nyelvismeret a portai követek kis csoportjában hagyományos követelmény. Az 1670–1680-as években Erdély nemzetközi kapcsolatainak erősödésével is terjed az angol. Magyarok, németek, románok egymás nyelvének elemeit a mindennapi együttélésben sajátították el.
Az orvossá avatása alkalmából Pápai Páriz Ferencet román nyelvű disztichonnal üdvözlő Mihail Halici készítette el az első román–latin szójegyzéket, amely szókincsével a román nyelv fejlődését segítette. A szászok nagy tudatossággal és a külső ösztönzésekkel is élve művelik nyelvüket.
A 17. század második felében Erdély társadalma mintha már a jövőt előlegező nyelvújítás bölcsője lenne. A tudomány, a gyakorlati élet és a szórakoztató irodalom terrénumain többé-kevésbé tudatos nyelvfejlesztés kísérletei kezdődnek el. A különböző etnikumú, nagyon eltérő társadalmi szinten élő lakosok anyanyelvi kultúráját korszerű szinten megújító tendenciák a többnyelvű, de egységes műveltségű ország irányába mutatnak.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
