HAGYOMÁNY ÉS KORSZERŰSÉG
HAGYOMÁNY ÉS KORSZERŰSÉG
A vesztifáliai béke és a szatmári megegyezés közé zárt idő az erdélyi művelődés történetének rendkívüli korszaka. Távolról tekintve csupa ellentmondásnak, egymást tagadó jelenségek rendszertelen halmazának tűnik.
921Háborúk és hadjáratok egymást érő évtizedeiben születnek nagy egyéni alkotások, miközben a nyugalom évei lélegzetvételre is rövidek. A konszolidációt heves belső harcok kísérik, majd gyors hatalomváltások döntik rendre romba generációk munkáját, és meghiúsítják a kezdeményezéseket. Mégis Descartes és Newton évszázadában, miközben a világkép, a tudomány gyökeresen átalakul, és elindul hódító útjára a racionalizmus, Erdély frissen befogadja az újat, és ugyanakkor őrzi régi hagyományait. Most formálódnak évszázados érvényességűvé az erdélyi kultúra egyéni vonásai, miközben a magyarok, románok, szászok lakta országban az eltérő, egymással érintkező kultúrák minden korábbinál élénkebb kölcsönhatása zajlik. Különböző etnikumok, nyelvek, vallások, társadalmi rétegek csiszolódnak össze. Most hasít ki legnagyobb területet Erdélyből a muzulmán világ a műveltség olyan fontos központjával is, mint Várad, hogy majd a törököt kiűző háborúkkal eltávolítva a másfél évszázados szomszédságból az iszlám kultúrát, spanyol, cseh, német, francia generálisok vigyék be a fejedelemségbe a változó európai udvarok és az ausztriai ház dinasztikus szellemét. A görögkeleti kultúra Bécsből ösztönözve ereszt a katolikus világba új gyökereket. A teret hódító római egyház pedig a protestáns egyházakkal együtt a vallás ősi hagyományait és a kor racionális követelményeit ötvözve keresi új támasztékait a világi kultúrában.
A Közép-Európa keleti térségein lezajló hatalmi átrendeződéssel a kultúrájának európai kapcsolatait a török korszakban is mindvégig megőrző Erdély közelebb kerül Bécshez, de úgy, hogy beszűkülnek a polgárosodó államok egyetemeire a régen kitaposott utak, és lazulnak a Magyar Királysággal kiépített közvetlen kapcsolatok. A 17. század végén s a 18. század elején tűnik fel az új jelenség: az erdélyiek sokszor nem a Királyhágón át, hanem Nyugat-Európa városaiból, egyetemeiről jutnak el a királyi Magyarországra.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
