3. A VÁROSOK TÁRSADALMA
3. A VÁROSOK TÁRSADALMA
Az erdélyi város újkori történelme kicsinyben az egész korszak nagy társadalmi változásának modellje. Szinte jelképnek tekinthető, hogy Kolozsvárt 1872-ben bontják le az utolsó városfalakat, éppen akkor, amikor az előző korból örökölt s még uralkodó kisipar céhrendszerét törvény szünteti meg. Az egy Brassót leszámítva, a jobbára álmatag és kis erdélyi városok többsége – mint a népesedési viszonyok rajzánál láttuk – gyors terebélyesedésnek indult, majd addig szinte ismeretlen helységek városias ipari-bányászati központokká növekedtek, míg korábban jó nevű városkák 1605maradtak mozdulatlanok, valójában az ismeretlenségbe süllyedtek. A tőkés ipar, a modern proletariátus születése, a polgári közigazgatás és az új kulturális intézményrendszer kiépítése megbontotta az addig eléggé egysíkú település képét, a polgárság saját gyarapodását tükröző építkezéseivel az erdélyi városokat külsejükben is tovább közelítette a közép-európai vagy inkább jellegzetesen monarchiai várostípusokhoz. A sík vidék városai egészében laposak maradtak, a többszintes családi ház inkább szász vidéken volt divatos, de az új polgári építmények Kolozsvárt is legfeljebb két emelettel épültek, ennél magasabbra csak a századvég jellegzetes közigazgatási palotái, banképületei emelkedhettek.
1867-ben még átlagban a városlakók negyede élt őstermelésből, alig 10-20% az iparból és kereskedelemből, s csak a szász városokban volt 30% körül az utóbbiak részaránya. 1910-re ez az arány 40% fölé növekedett Brassóban, Kolozsvárt (az Erdély melletti sávban Resicán, Nagyváradon, Szatmárnémetiben és Nagybányán), míg 30-40% között járt Nagyenyed, Sepsiszentgyörgy és Déva, s 30% alatt nem is maradt erdélyi város, ami nagyjából a Dunántúl városkultúrájának felel meg. Az urbanizációs szint egészében végig alacsonyabb volt a magyarországi átlagnál, mint ahogy az Alföld és a hegyvidék találkozásán fekvő ún. vásárvonal nagy városai: Arad, Temesvár, Nagyvárad minden fejlettségűk ellenére elmaradtak Budapest mögött. A korszerűsödés lépcsőzetesen, sok eltéréssel ment végbe. Vízvezetéket elsőnek Kolozsvár 1887-ben és Brassó 1894-ben épít, de a századelőn még egy sor városban közkutak működtek. Komolyabb csatornahálózat csak Kolozsvárt és Marosvásárhelyen volt. Az utcák petróleumlámpáit Kolozsvárt 1871-ben váltotta fel a gázvilágítás, de továbbra is maradt olajlámpa még Nagyszebenben is. A villanyvilágítás a század végén jelent meg (Temesvárt már 1884-ben), először Marosvásárhelyt egy fűrészüzem dinamójára kapcsolva, majd 1896-ban Nagyszebenben. 1908-ban 14 városban volt áramszolgáltatás városi vagy a Ganz Villamossági Rt., esetleg már magánvállalkozók erőműveiből. A helyi közlekedést bérkocsik bonyolították, de Brassóban, Kolozsvárt sokáig járt városi gőzvonat; Nagyszebenben 1904-ben egy ideig trolibuszok jártak, majd 1905-ben indították a hagyományos villamost.
Az egészségügyi ellátás javult, sőt rendszeressé vált. A járványok elleni védekezés a század végén eredményes volt. Valamelyes mentőszolgálatot is rendszeresítettek. Állami vagy községi kórház működött a századelőn a legtöbb városban, néhány ilyet vállalatok is tartottak fenn; a munkásság betegbiztosításának rendezésével (1891, 1907) jobb lett a külvárosok népének betegellátása is. S végül a polgárság által fenntartott szegényházak egész sora gondoskodott arról, hogy a társadalom legelesettebbjei lehetőleg szabályozott körülmények között elvegetálhassanak, jelenlétükkel minél kevésbé zavarva a városok képét és a módosak lelkiismeretét.
1606A városi életformához, a közélethez szervesen hozzátartozott a színházak, gazdasági, irodalmi-kulturális, politikai vagy sportegyletek, kaszinók tömege, a nagy példányszámú sajtó. Több városban működött színház, vagy legalábbis volt színházépület; 1904-ben épült a legnagyobb: az új Kolozsvári Nemzeti Színház. A századfordulón elkezdődött a mozi térhódítása. 1898-ban Gyulafehérvárt, Kézdivásárhelyen és Balázsfalván, egy év múlva Kolozsvárt vetítették a kor rövidfilmjeit. Az első állandó filmszínház 1901-ben nyílt Brassóban, Kolozsvárt 1907-ben két mozi működött, 1914-ben 23-ról tudunk a Királyhágón túli városokban. (A zilahi Wesselényi Kollégiumnak saját vetítőgépe volt, míg másutt a diákoknak tiltották a mozilátogatást.) 1907-ben először forgattak esetleges utcai jeleneteket Kolozsvárt, 1908-ban az első dokumentumfelvételek készültek. Sőt, Erdély lett a magyar filmgyártás bölcsője, mert amíg Budapestre kezdetben ránehezedett a francia filmek tömege és témaválasztása, Kolozsvárt 1913-tól sorra viszik vászonra a népszínműveket, de 1914-től már a magyar irodalom legismertebb alkotásait is, később világhíressé lett rendezők (Kertész Mihály, Korda Sándor) fővárosi és helyi színészek exportképes munkájával.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
