Ledől Bél, * elesik Nebó, oktalan barmokra kerülnek szobraik, és miket ti hordoztatok, felrakatnak, terhéül a megfáradott állatnak;
Elesnek, összerogynak együtt, nem menthetik meg a terhet; és ők magok fogságba mennek.
Hallgassatok rám, Jákób háza és Izráel házának minden maradéka, a kiket magamra raktam anyátok * méhétől fogva, és hordoztalak születésetek óta;
Vénségtekig én vagyok az, és megőszüléstekig én visellek; én teremtettem és én hordozom, * én viselem és megszabadítom.
Kihez hasonlíttok engem, és kivel tesztek * egyenlővé? És kivel vettek egybe, hogy hasonlók volnánk?
Kitöltik az aranyat az erszényből, és ezüstöt mérnek a mértékkel, és ötvöst fogadnak, hogy abból istent csináljon; meghajolnak, leborulnak előtte.
Vállukra veszik azt és hordozzák, majd * állványára helyezik és veszteg áll, helyéről meg nem mozdul, ha kiáltasz is hozzá, nem felel, nyomorúságodból nem szabadít meg.
Emlékezzetek meg erről, és legyetek erősek, vegyétek eszetekbe, pártütők!
Emlékezzetek meg a messze régi dolgokról, hogy én vagyok Isten és nincsen több; * Isten vagyok, és nincs hozzám hasonlatos.
Ki megjelentem kezdettől fogva a véget, és előre azokat, a mik még meg nem történtek, mondván: tanácsom megáll, * és véghez viszem minden akaratomat;
Ki elhívom napkeletről a sast, meszsze földről tanácsom férfiát; nem csak szóltam, ki is viszem, elvégezem, meg is * cselekszem!
Hallgassatok reám, kemény szívűek, a kik távol vagytok az igazságtól.
Elhoztam igazságomat, nincs messze, és az én szabadításom nem késik, Sionban * lesz szabadításom, és Izráelen dicsőségem.