Április 3-a, események a levegőben…
Április 3-án, hétfőn, a több mint 450 db B–17-es és B–24-es Budapest közelében egy repülőgépgyárat, Budapesten egy rendező pályaudvart, továbbá Knin, Brod és Drnis vasúti pályaudvarokat bombázta. A Budapestet támadó köteléket 137 vadászrepülőgép oltalmazta. A kísérővadászok és a bombázók lövészei 24 ellenséges repülőgép lelövését jelentették.
A 15. légi hadsereg bevetési parancsa leszögezi, hogy az orosz offenzíva támogatása érdekében kell bombázni a budapesti rendező pályaudvart. Az 5. Wing négy BG-ja (a 2., 97., 99., és 483. BG) 10 óra 30 perckor a Csepel/Tököl repülőgépgyárat (Dunai Repülőgépgyár – A szerzők) 500 fontos (227 kg) bombákkal bombázza. Tartalék célpont a Csepel-szigeten lévő Weiss Manfréd ipari központ. 136Egy kötelék B–17-es (a 463 BG) Brod rendező pályaudvarát támadja.
A 47. Wing öt BG-ja (98, 376, 449, 450, 451.) 10.35-kor bombázza a Budapest (Ferencvárosi) rendezőpályaudvar déli részét 500 fontos bombákkal. Tartalék célpontok: Brod rendező pályaudvar, Mostar repülőtér. A 304. Wing négy BG-al (454., 455., 456., 459.) 10.45 bombázza a Budapest (Ferencvárosi) rendező pályaudvar északi részét, három kötelék 500 fontos romboló, a negyedik 100 fontos gyújtóbombával. Tartalék célpont nincs. A pályaudvart minden körülmények között, akár navigációs számítások szerint is bombázni kell.
A 49. Wing 461. BG-ja Drnis, az 55. Wing 460. BG-ja Knin rendező pályaudvarát támadja.
A bombázók védelmét a három P–38-as (az 1., 14., 82-es FG) az egy P–47-es (325-ös FG) Fighter Group az összes bevethető vadászgépével biztosítsa.
A fenti tervből egyértelműen kitűnik, hogy a fő feladatot a Ferencvárosi rendező pályaudvar rombolása (9 BG-gal), a másodrendű feladatot a Dunai Repülőgépgyár Rt. bombázása (4 BG-gal) jelentette. A támadásba a 15. AAF rendelkezésére álló BG-ja közül mind a 16-ot bevetették, közülük tizenhárom magyarországi célpontok bombázását kapta feladatul. Mindig, aprólékosan, gondosan megtervezték, hogy mikor, hova hulljanak a bombák, de a valóságban ez általában másként történt.
Sem a repülési rendet, sem az előírt bombázási időpontokat nem sikerült tartaniuk. Az 5. Wing 112 db B–17-es repülőgépe csak öt perccel később szórta bombáit a tervezett időpontnál. A 47. Wing öt BGja a tervezett útvonaltól már messze eltért keleti irányban, pedig semmi sem zavarta repülésüket, és ezért 53 perces késéssel érkezett a Ferencvárosi pályaudvar fölé. A 304. Wing négy köteléke viszont csak 20 percet késett, ezzel megelőzte a 47. Winget. A támadás tervezett sorrendje felborult, aminek azért volt nagy jelentősége, mert a bombázás befejezésére szánt gyújtóbombákat már a harmadik kötelék ledobta.
A vadászbiztosítás rendje szintén megváltozott. Az 1. FG 31 Lightningje 09 óra 35 perckor Tuzla közelében csatlakozott az 5. Winghez. Tíz perccel később a 325. FG 38 db Thunderboltja vette oltalmába az egyik B–17-es köteléket. A 82. FG 38 db Lightningje a 47. és a 304. Wingeket kereste, s mert a Liberatorokat nem találta, 10 óra 15 perckor Baja közelében az 5. Wing utolsó kötelékéhez csatlakozott, s így a tervezett útvonaltól eltért Liberatorok Budapestig vadászbiztosítás nélkül repültek.
10 óra 20 perckor Budapest légterébe érkezett az amerikai repülők első köteléke, a 14. FG 30 db Lightningje, hogy megtisztítsa a célpontok légterét a Budapestet védő vadászoktól, de ilyen vadászrepülőgépeket a legnagyobb igyekezetük mellett sem találtak. Magassági lépcsőzéssel köröztek abban a légtérben, amelyet alig tíz perccel korábban a magyar 2/1. honi század vadászgépei „szabaddá tettek” részükre, és ezekben a percekben éppen leszálláshoz készülődtek néhány kilométerre keletebbre, a Ferihegyi repülőtérre.
Felszállás előtt a 304. Bomber Wing 454., 455., 456. BG Liberatoraiba gépenként 10-10 db 500 fontos romboló-, a 459. BG gépeibe gépenként 40 db 100 fontos (45,4 kg) gyújtó- és 47. Bomber Wing gépeibe – a 449. BG kivételével – 12-12 db 500 fontos rombolóbombát helyeztek el.
A kora reggeli órákban felszálló bombázókat az első légvédelmi tüzérségi tűz Jugoszlávia felett érte. Mostarnál a légvédelmi tüzérség három B–24-est rongált meg, mindhárom bombázó visszafordulásra kényszerült. Zenica közelében egy B–17-es kivált a kötelékből, támaszpontjára nem tért vissza, eltűnt.
Budapest közelében a P–47-esek befejezve feladatukat, leváltak a bombázókról és hazai irányba fordultak. Alig néhány perccel később a bombázókat vadásztámadás érte. A P–47-esek viszont ellenséges vadászgépekkel nem találkoztak.
Elsőnek a Csepel-szigeti célok ellen támadó kötelékek értek a célterület közelébe. A B–17-es kötelékeket közvetlenül a célpont előtt, szemből érte a vadászrepülők támadása. 50–60 vadászgépre és rombolóra becsülték a támadók számát: egy osztálynyi Me–109-es, századnyi Fw–190-es, néhány Me–110-es, Me–210-es és Ju–88-as.
A 2. BG-ot néhány Me–109-es, Fw–190-es és egy Me–110-es támadta. A tízperces légi harcban három, a légvédelmi tüzérség tüzétől további 15 db B–17-es sérült meg, egy nem tért vissza a támaszpontjára.
A 97. BG-ot érte a legerősebb támadás. 55-60-ra becsülték a vadászok és rombolók számát. A támadó vadászokat is meglepte a szembetalálkozás, éles fordulókkal tértek ki a bombázók elől. Néhány Me–109-es nem tudott vagy nem akart kitérni, átrepült a B–17-es köteléken, jobbra-balra döntve gépeiket, rövid sorozatokat lőttek a bombázókra. A köteléken túljutva visszafordultak és hátulról támadtak a P–38-asok orra előtt, majd leválva a bombázókról, a Lightningeknek estek. „Hol a bombázóknak rontottak, hol nekünk” – méltatlankodott az 1. FG parancsnoka. A bombázók mögött Me–110-es és Me–210-es rombolók gyülekeztek. Az 1. FG parancsnoka felismerte a helyzetet: az egymotoros vadászgépek el akarták őket csalogatni a bombázóktól, hogy a rombolók zavartalanul támadhassanak. Köteléke egy részét támadásra vezette, a másik részét a bombázók közvetlen védelmére utasította. A szembentalálkozás miatt géppárokra, rajokra szakadt Me–109-es és Fw–190-eseket sikerült a bombázóktól eltávolítani.
Az 1. FG egy Me–109-es, egy Fw–190-es lelövését 137és egy Me–109-es megrongálását jelentette. Ezt megelőzően egy motorhiba miatt Jugoszlávia felett visszatérésre kényszerült P–38-as egyik kísérője, Prozor közelében két Heinkel He–111 bombázót vett észre, és mindkettőt lelőtte.
A 97. BG lövészei három Me–109-es, egy Fw–190-es lelövését és egy Me–109-es megrongálását jelentették. Hat B–17-es sérült meg légi harcban, négy pedig a légvédelmi tüzérség tüzétől.
A 99. BG-ot Me–109-es és Fw–190-es vadászgépek közelítették meg, közöttük néhány szögletes szárnyvégű Me–109E (bizonyára a börgöndi vadásziskola gépei). Az első vadászrepülőgépek a célpont előtt jelentek meg, és a bombázás után tíz percig maradtak a B–17-esek mellett, addig, amíg a P–38-asok fel nem tűntek. Csak néhány vadászrepülőgép fordult a 99. BG felé, nagy távolságból tüzet nyitottak, majd lőtávolságon kívül maradva kísérték a bombázókat. Az Me–109E vadászok nem támadtak.
A légvédelmi tüzérség tüzétől a 99. BG nyolc B–17-ese sérült meg, a személyzet egy tagja megsebesült.
A 301. BG-ot a Csepel-sziget felett, bombaoldás közben támadták meg Me–109-es és Fw–190-es vadászrepülőgépek. A légi harcban három B–17-es sérült meg (kettő súlyosan, egy könnyebben). A bombázók lövészei két Me–109-es biztos, és kettő valószínű lelövését jelentették. Egy B–17-es elszakadt kötelékétől és nem tért vissza támaszpontjára. A légvédelmi tüzérség lövedékeitől egy B–17-es súlyosan, egy könnyebben sérült meg.
A főirányban támadó 304. Wing B–24-es Liberatorokkal repülő négy köteléke Monor felett fordult Budapest irányába. A bevetésre felszállt 131 db B–24-esből csak 113 érte el a célpontot. A 459. BG egyik gépe Tatárszentgyörgytől délre oldotta bombáit, és már fordult is vissza három működő motorral. A 455. BG egy gépe légcsavar-túlpörgés miatt dobta bombáit Tápiószentmárton közelébe, és déli irányba fordult. Alig vált ki a kötelékből, amikor egy magányos Me–109-es közeledett nyugati irányból. A felső toronylövész és a jobb oldali oldallövész az Me– 109-est megelőzte a tűzmegnyitásban, lövedékeik a vadászgépbe csapódtak, amely ekkor éles fordulóval távozott. Mindkét lövész viszont egy-egy Me–109-es megrongálását könyvelte el magának.
Elsőnek a 455. BG – két magyar Me–210-es kíséretében – érkezett a célpont fölé. A két romboló lőtávolságon kívül, azonos magasságban és irányon repült a bombázókkal. A 455. BG bombázói 6200–6500 méter magasságban 11 óra 05 perckor kezdte kioldani bombáit, amelyek kezdve a csepeli repülőtéren a Fantó olajfinomítón, majd a lakott területeken keresztül a Ferencvárosi pályaudvarig mindenhová estek. Úgy tűnt, mintha a 28 Liberator 28 célpontot bombázott volna. Összesen 279 db 500 fontos rombolóbombát vetettek a célra. Egy repülőgép technikai hiba miatt nem tudta bombáit kioldani.
A repülőszemélyzetek megfigyelései a bombázások eredményeiről: „Néhány becsapódás a célterületen kívül, a pályaudvar nyugati és déli részén. Bombasorozatok kezdődnek az olajfinomítótól (Fantó – megjegyzés a szerzőktől) nyugatra, a pályaudvar nyugati részének közelében, az olajfinomító területén, ez tart a pályaudvar északi részéig. Bombasorozat a csepeli repülőtértől a csatornáig (a Dunáig – A szerzők). Valószínűleg találat érte a pályaudvartól északra lévő vasúti hidat és a közeli fővonalat (nem érte találat – A szerzők).
Szórványos találatok egy nem azonosított ipari területen a pályaudvartól délre. A pályaudvartól délre kb. 2 mérföldre lakott területre estek bombák.”
A jelentésekből egyértelműen kitűnik, hogy a 455. BG volt a legnehezebb helyzetben, mert nekik kellett felkutatni acélt, ami a hatalmas és ismeretlen város felett, viharos légvédelmi tűzben, laza kötelékben (a bombázások célképe szerint) egyáltalán nem volt egyszerű feladat.
A légvédelmi tüzérségi tűztől egy B–24-es súlyosan, hat könnyebben sérült. Egy bombázótiszt Budapest felett meghalt, egy megfigyelőtiszt súlyosan, egy pilóta és négy lövész könnyebben megsebesült. Visszatéréskor Baja közelében öt kétmotoros német romboló repülőgép eredménytelenül lőtt rakétákat a kötelékre.
A ferencvárosi rendező pályaudvar április 3-i bombázása
|
Bombaoldás időpontja
|
Bombázók száma
|
|
Ledobott bombák
|
|
Vetési magasság /méter/
|
304. Wing
|
|
|
szám /db/
|
súly /font/
|
típus
|
|
454.BG
|
11:05 - 11:10
|
24 db B-24
|
240
|
500
|
romboló
|
6700
|
455.BG
|
11:05 -
|
28 db B-24
|
279
|
500
|
romboló
|
6200 - 6500
|
459. BG
|
11:06 - 11:10
|
32 db B-24
|
1225
|
100
|
gyújtó
|
6600 - 6800
|
456. BG
|
11:08 -
|
29 db B-24
|
280
|
500
|
romboló
|
5800 - 6400
|
összesen
|
|
113 db B-24
|
2024 db bomba
|
|
|
|
|
Bombaoldás időpontja
|
Bombázók száma
|
|
Lrdobott bombák
|
|
Vetési magasság /méter/
|
47. Wing
|
|
|
szám /db/
|
súly /font/
|
típus
|
|
449. BG
|
11:28 - 11:42
|
29 db B-24
|
290
|
500
|
romboló
|
6400 -7300
|
98. BG
|
11:32 -
|
33 db B-24
|
332
|
500
|
romboló
|
6600 - 7300
|
|
11:32 - 11:39
|
30 db B-24
|
360
|
500
|
romboló
|
6400 - 7200
|
|
11:33 -
|
35 db B-24
|
419
|
500
|
romboló
|
6100 - 6700
|
|
11:40 -
|
30 db B-24
|
327
|
500
|
romboló
|
6500 - 6800
|
összesen
|
|
157 db B-24
|
1728 db bomba
|
|
|
|
mindösszesen
|
|
270 db B-24
|
3752 db bomba
|
|
|
|
A Ferencvárosi pályaudvar fölé másodiknak érkező 454. BG 24 db B–24-esét erős légvédelmi tüzérségi tűz fogadta. A 6700 méter magasságban 11 óra 05 és 10 perc között kioldott bombák a pályaudvar északi részére, a javítóműhelyekre, a személypályaudvarra és lakott területre hullottak. Összesen 240 db 500 fontos rombolóbomba csapódott be. A megfigyelési jelentések szerint: „20 becsapódás a célterületen. A pályaudvar északi részén, a csatlakozóponton több becsapódás, ebből legalább négy a kelet–nyugati irányú vasútvonalon. Négy további találat a pályaudvar keleti csatlakozóvonalán, egy sorozat a nyugati csatlakozási ponton.
Találatok érték a javítóműhelyeket és az oda vezető vágányokat. A személypályaudvart és környékét több találat érte. Öt becsapódás a kelet–nyugati vonalon 700 méterre K-re a csatlakozási ponttól. 18 becsapódás a pu. középső részén. Becsapódások a K-i részen lévő raktárakon, de bombák robbantak a közelében lévő lakott területen is. Két hosszú, alacsony, nem azonosított épület súlyosan megrongálódott a pályaudvar északkeleti részén.”
A tüzérségi tűztől két B–24-es súlyosan, 17 pedig könnyebben megsérült. Egy bombázótiszt és egy rádiós könnyebben megsebesült.
Harmadik kötelékként a 459. BG 32 db B–24-ese 139érkezett Ferencváros légterébe, hat Me–109-essel a nyomában. A 109-esek egyenként támadták a köteléket, de találatokat nem értek el. A bombázók lövészei egy Me–109-es lelövését, egy másik valószínű lelövését és egy megrongálását jelentették. A 459. BG 6600-6800 méter magasban 11 óra 06 és 10 perc között oldotta ki 1225 db 100 fontos gyújtóbombáját. „Egy gyújtóbomba-sorozat 2 mls (3,2 km)-re délre a pályaudvartól kezdődik és folytatódik a csepeli repülőtér északnyugati részén (sic!), majd a Dunában végződik. (Ez csak fordítva lehet igaz – A szerzők.)
138Az 1944. IV. 3-i budapesti bombázás kárterületei
Gyújtóbomba-sorozatok a pályaudvartól nyugatra 1 mls (1,6 km – szerzők). Pontos szórásképet nem tudtunk megállapítani.” (Kérdés, hogy a többi bomba a célterületre esett-e egyáltalán? – erről nincs szó a vizuális megfigyeléseken alapuló jelentésükben – A szerzők.)
A bombák közül negyvenhármat kényszeroldással vetettek ki, tizenkettőt pedig egyáltalán nem tudtak kioldani. A rombolóbombákon kívül egy-egy B–24-es 40 db 100 fontos gyújtóbombát vitt magával.
A visszatérés útvonalán ismét vadásztámadás érte a köteléket, és 11 óra 17 perckor Paks légterében egy B–24-est lelőttek. A légvédelmi tüzérség tüzétől egy B–24-es megsérült, négy fő megsebesült.
A 456. BG 29 db Liberatora, 280 db 500 fontos rombolóbombával a bombatárban, negyediknek, 11 óra 08 perckor kezdte meg a bombavetést. A megfigyelők jelentései szerint: „Összpontosított vetés a pályaudvar északi részére. Több becsapódás a kelet–nyugati irányú vonalon, a pályaudvar nyugati elágazásánál. A pályatest és a gördülőállomány (vagonok – A szerzők) súlyosan megrongálódtak, ezen a részen a vasútvonal megszakítva. Találatok érték a pu. középső részén lévő épületeket és vasúti berendezéseket. Becsapódások voltak a pályaudvartól északra lévő ipartelepen, itt az épületek súlyosan megrongálódtak. Egy bombasorozat megrongálta a pályaudvar déli részét.”
A légvédelmi tüzérség tüzétől 18 db B–24-es könnyebben megsérült. Hazatérés közben Mostarnál az egyik repülőgépet tüzérségi találat érte, súlyosan megsérült. A gép parancsnoka ugrásra utasította a személyzetet. Hat fő kiugrott. A megfigyelőtiszt súlyos sebesüléssel, magatehetetlenül hevert a fülkében. A fedélzeti mérnök és az orrtorony-géppuskalövész nem hagyta magára a sebesültet, a pilóta elhatározta, hogy addig vezeti a gépet, amíg az lehetséges volt. Stornara közelében, Orta Nova mellett végzett kényszerleszállást, addig vergődött el sérült gépével. A megfigyelőtiszt életét nem tudták megmenteni, a gépben maradt négyfőnyi személyzet a kényszerleszállásnál megsebesült.
A 304. Bomber Wing összesen 113 Liberatora 799 db 500 fontos romboló- és 1225 db 100 fontos gyújtóbombát dobott a célra (összesen 2024 db 522 000 font [236,7 tonna] tömegű).
A második lépcsőben támadó eltévedt 47. Wing kötelékei Kecskemét, Cegléd, Nagykőrös irányából közeledtek Budapest felé. Több-kevesebb sikerrel oszlopba rendeződtek, így érkeztek húsz perccel az előző kötelék után Ferencváros fölé. A célpontra való rárepülést megkönnyítette, hogy nagy távolságból látták az égő olajfinomító füstoszlopát. Amennyire egyszerűbbé tette a füst a célpontra repülést, annyira nehezítette a célzást, mert a füst a célterület nagy részét eltakarta.
Az egyik motorhibás Liberator Kiskőrös mellett, egy másik Monor közelében a vasútvonalra, a harmadik a célpont előtt oldott ki 12 db 500 fontos bombát, csak így tudott a kötelékben maradni három működő motorral.
Az első – valójában már ötödik – hullámban repülő 449. BG-t 6-8 db Me–109-es, két Fw–190-es, egy Ju–88-as, egy Me–110-es és 15 merev futóművű, nem azonosítható gép közelítette meg, de nem támadták meg a köteléket. A légvédelmi tüzérség kilenc B–24-est megrongált, két fő könnyebben megsérült.
A BG 29 db Liberatora 11 óra 28 és 42 perc között 6400–7300 méter magasból 290 db 500 fontos rombolóbombát vetett a rendező pályaudvarra. „A célpontot füst takarta – jelentették –, a bombák többsége a füst fedte célpontra és a Csepel-sziget északi végére esett nagy szórással.”
Felvetődhet a kérdés, ha nem látták a célpontot, akkor mit bombáztak? Azt a tényt, hogy az egy célpontot bombázó kötelékek negyedik-ötödik hulláma a portól és füsttől már nem látott szinte semmit, az amerikai légierő vezérkara a háború végéig nem vette figyelembe. Rendszeresen előfordult, hogy egy viszonylag nem nagy kiterjedésű célpontot több száz bombázó támadásával sem tudtak megsemmisíteni, mert a később érkező kötelékek nem tudtak célzott bombavetést végezni. Részben ezzel magyarázható a célok környékének, a lakott területeknek a szétbombázása, másrészt a hajózószemélyzet, a kötelékparancsnokok gyakorlatlansága is ezek közé az okok közé tartozott. Ugyanakkor viszont gyakran értek találatok olyan hadifontosságú célpontokat is, amelyek az adott bevetésen nem voltak kijelölve. Így például április 3-án a Ferencvárosi pályaudvarral határos vágóhidat, olajfinomítót, tüzérszertárt stb.
A bombázás eredményét a jelentéseik is tartalmazzák: „10 bomba esett a csepeli repülőtérre. (Ezt a tíz bombát több kötelék jelentette, nem lehet tudni, hogy végül is melyik kötelék dobta le. – A szerzők.) Egyik előttünk lévő kötelék a bombáit a pályaudvartól nyugatra lévő olajfinomítóra és a hídra dobta (az első négy kötelékről, a 304. Wingről van 151szó – A szerzők). Nagy tűz a pályaudvar déli végétől 1 mérföldre (1,6 km).”
140A 2/1. vadászszázad 12 főnyi hajózószemélyzete készültségben Ferihegyen, háttérben Csáky-liget házai, 1944. március vége (MSz.)
A 2/1. vadászszázad V8 + 10-es, parancsnoki Me–109G6 vadászrepülőgépe készültségben, Ferihegyen, 1944 áprilisában. Scholtz Miklós százados a repülőgépben, Bencze Sándor főszerelő szakaszvezető a kabinnál. Hátul az RKI Me–210-es rombolói (Faludi Károly gyűjteményéből)
141Riadó felszállás, 2/1. vadászszázad, Ferihegy, 1944. április elején. A repülőgépbe szálló pilótát a szerelő segíti, hátul a vasút mögött Csáky-liget házai (MF)
Rádiós gépkocsi Ferihegyen, 1944. április eleje (MF)
142B–17 Flying Fortress kötelék zárt harcrendben
Az RKI Me–210 típusú repülőgépei készültségben, rajkötelékben Ferihegyen, 1944. április, elöl a ZO + 58, hátul a ZO + 53 (Újváry László gyűjteményéből, Kecskemét)
143A 2. BG. B–17G típusú repülőgépe és P–38 Lightning vadászgépek közvetlen biztosításban
A mohácsi uszályokat 1944. április 12-én éjjel elsüllyesztő, angol Liberator személyzete: Balról jobbra, álló sor: Don Bygrave – navigátor; Harry Lewis – első pilóta; W. J. Allingham – hátsó lövész; R. C. Griffin – felső toronylövész. Alsó sor: Herb Melton – másodpilóta, Mike Fedorchuck – orrlövész; Tony Anselmo – rádiós (Harry Lewis gyűjteményéből)
1441944. április 3. déli tizenkét óra; égő Shell olajtartályok, jobbra a Ferencvárosi pályaudvar (NTF). A kép eredetije a „The Sphere” 1944. április 29. számában jelent meg.
1451944. április 3. déli tizenkét óra; Budapest felett repülő B–24-es kötelék. Az égő objektumok a Határ úttól délre, a Soroksári út mentén vannak, a B–24-es az Állat-egészségügyi telep felett repül nyugat felé. (L. K.) A kép eredetije USAAF, „The Sphere” 1944. április 29. számában jelent meg
146A 461. BG. B–24 repülőgépei bevetésen – ahogyan egy Liberator pilótája látja a köteléket
Az 1944. április 4-én hajnali 04 órakor Vonyarcvashegynél a Balatonra kényszerleszállt LN–858 sz. Wellington bombázógép (NTF)
147Az LN–858 jelű, Wellington típusú repülőgép a Keszthelyi-öbölben. Helyszínelési felvételek, 1944. V. 5. vagy 6-án (KV)
A repülőgép roncsa a háború alatt sok érdeklődőt vonzott. 1946-ban kiemelték és beolvasztották
148Az LN–858 jelű, Wellington típusú repülőgép a Keszthelyi-öbölben. Helyszínelési felvételek, 1944. V. 5. vagy 6-án (KV)
149A 31.FG. P–51D típusú repülőgépei bevetésre indulnak Olaszország felett, 1944 nyara
A 31.FG. a 325.FG és 332.FG egy-egy P–51D Mustang vadászgépe jugoszláv terület felett, 1944 nyarán (Victory)
150A 15. AAF felderítőfelvétele 7620 m magasból, 1944. április 12-én tíz órakor az április 3-án bombázott Ferencvárosi pályaudvar északi részének sérüléseiről (MSz.)
A hatodik (második lépcső, második… és így tovább) hullámban támadó 98. BG-ot 15 db Me–109-es és Fw–190-esből álló kötelék és egy Me–110-es támadta meg Ferencváros fölött, a kötelék mellett két magyar Me–210-es repült. „A légvédelmi tüzérségnek mérték az adatokat” – vélte a Group parancsnoka. A légvédelmi tüzérség nem okozott a kötelék gépeinek sérülést. A BG 33 db B–24-ese 6600-7300 méter magasságból 11 óra 32 perctől 332 db 500 fontos rombolóbombát oldott ki. „A találatok megfigyelését – jelentik – a füst akadályozta. Találatok érték a pályaudvar keleti részét, de számos bomba esett a célpont közelében lévő délkeleti városrészre. Bombák estek a repülőtérre.” (A találatok jelentős részét több esetben sem sikerült pontosan meghatároznunk, mivel rejtjelzett térképek koordinátái alapján adták és a kódok kulcsait nem ismerjük – A szerzők.)
A hetedik hullámban közeledő 451. BG-ot Monor és Budapest között 12 db Fw–190-es, három Me–109-es és két Me–110-es támadta, de a bombázókban nem okoztak károkat. A bombázók a támadók közül két Me–109-es és egy Fw–190-es lelövését jelentették. A légvédelmi tüzérség tüzétől tíz B–24-es könnyebben megsérült. A 30 Liberator 6100–6700 méteren repülve 11 óra 32 és 39 perc között oldotta ki 360 db 500 fontos rombolóbombáját.
„Közvetlen találat a pályaudvar déli részén – jelentik a megfigyelők – és a hídig tartó szakaszon. Két közvetlen találat a K-i szárnyvonalon, a főútvonalon és a hídon.
Épületek rongálódtak meg a pataknál. (Feltehetően a Soroksári-Duna-ágról van szó – A szerzők.)
Három találat érte az olajfinomítót. A bombák zöme a pályaudvar déli részére esett.”
A nyolcadik hullámban támadó 450. BG 35 db B–24-esét érte a legerősebb vadásztámadás. Fél órával a célpont előtt 15–20 db Me–109-es jelent meg a kötelék mögött, rövidesen Fw–190-esek zárkóztak a 109-esek mellé. Két Ju–88-as a vadászok felett követte a köteléket. 11 óra 10 perckor öt Fw–190-es kezdte a támadást, hátulról közelítettek és gépágyúsorozatokat lőttek a bombázókra, majd zuhanással leváltak. A többi gép Budapest légterében kezdte a támadást. Az első támadás után a vadászrepülőgépek köteléke felbomlott, egyesével, párosával folytatták a támadásokat. A Ju–88-asok száma közben négyre növekedett, és megjelent egy Me–210-es is. A fekete színű Ju–88-asok – a 450. BG személyzetének jelentése szerint – rakétákat lőttek a kötelékre, de nem találtak el egyet sem. A légi harc folyamán egy B–24-es könnyebben sérült. A bombázók lövészei három Fw–190, két Ju–88 lelövését, továbbá egy Me–109-es és egy Me–210-es megrongálását jelentették. A légvédelmi tüzérség tüzétől tizenöt B–24-es könnyebben megsérült. A tüzérségi lövedékek repeszeitől egy pilóta és bombázótiszt súlyosan, további két fő könnyebben megsebesült. A cél fölé érve 11 óra 33 perckor kezdték meg 6100–6700 méterről a 419 db 500 fontos rombolóbomba kioldását. A jelentések szerint: „A pályaudvar 6/10 részét füst fedte, csak az északkeleti rész látható. 90 bomba esett a pályaudvar középső, 10 a déli részére. Nagy tűz a közeli gyár területén. Találat ért egy laktanyát a céltól keletre és egy raktárszerű épületet.”
A kilencedik hullámban repülő 376. BG 30 B–24-esét 8-10 Me–109-es, Me–110-es és Ju–88-as vadászgép követte. Néhányszor ráfordultak a kötelékre, de elkanyarodtak, mielőtt lőtávolságba értek volna. Rövidesen megjelent egy magányos Ju–88-as, a kötelék előtt körözött, majd 11 óra 50 perckor rárontott a bombázókra: jobbról kezdte a támadást, átrepült a kötelék alatt, és balról támadott. Ez ismétlődött 15 percen keresztül. Egyetlen találatot sem ért el a bombázókon, de a legénység elismerését kivívta: „Ilyen lelkes vadászt hosszú idő óta nem láttunk” – méltatták a Ju–88-as igyekezetét az amerikai repülők. A légvédelmi tüzérség tüzétől a 376. BG huszonhárom bombázója könnyebben megsérült, és egy faroklövész megsebesült. A kötelék 6500-6800 méter magasból 11 óra 40 perctől oldotta 327 db 500 fontos rombolóbombáját. A bombázás során roppant nehéz helyzetben voltak. „A célpontot a sűrű füst miatt – jelentették – csak részben láttuk. 12 bombatalálat a vágányokon. 9 találat a vasútvonalon. A híd felé vezető pályatestet egy bomba megszakította. 3 bomba esett az olajfinomítótól délre. Több bomba lakott területre esett. 10 bomba csapódott a csepeli repülőtér délnyugati részére, ott néhány kisebb épület megrongálódott.”
A Ferencvárosi rendező pályaudvart és környékét hatalmas füst borította, és csak néhány tűzfészek fénye ütött át a szürkeségen. A 376. BG utolsó gépe is elhagyta légterét. Véget ért a bombázás.
A 47. Wing 157 Liberatora 1728 db rombolóbombát vetett budapesti célpontjaira. A fővárost összesen 270 db B–24-es bombázta és 3752 db romboló- és gyújtóbomba csapódott 11 óra 05 perc és 11 óra 40 perc között a célokra. A Dunai Repülőgépgyárat támadó 5. Bomber Wing négy BG-jéről sajnos ilyen részletes adatok nem állnak rendelkezésre, a kijelölt 122 gépből 112 szabadult meg a bombaterhétől Budapest felett.
A 82. Fighter Group 38 Lightningje a Dunai Repülőgépgyárat támadó B–17-es kötelékek bal oldalát biztosította, amikor támadás érte a bombázókat. A 97. vadászszázad 18 gépét Litton alezredes, a Group parancsnoka vezette, tőle balra a 95. század 11 vadászgépe repült Phillips őrnagy vezetésével, felettük a 96. század 9 gépével Isaacson százados biztosított. Huszonötre becsülték a bombázókhoz 152közeledő ellenséges vadászrepülőgépek számát, de a rendezetlen köteléken jól látszott, hogy későn riasztott vadászgépek, amelyek meghatározhatatlan harcrendben akarnak a bombázókra támadni. Honnan tudhatta volna Litton alezredes meg a többi amerikai vadászrepülő, hogy ezek a vadászgépek különböző repülőterekről szálltak fel egyesével, géppárban vagy rajkötelékben, nem számítva arra, hogy bombázók és vadászgépek ilyen hatalmas tömegével kell megküzdeniük, hogy nekik most a fővárost kellene megvédeniük a légitámadástól. A magyar vadászrepülők a szovjet arcvonalon csak alegységkötelékekkel kerültek szembe, így semmi tapasztalatuk nem volt a nagyobb kötelékek elleni légi harcban, a rajok parancsnokai ilyen helyzetben nem gyakorolták a harcvezetést. A földi irányító központból még egy idegesítő hang szüntelenül ismételte: Tá-mad-ják meg! Tá-mad-ják meg! Ez volt az irányítás, a harcvezetés, ez volt minden… amit kaptak.
A magyar honi vadászpilóták kiképzését és harcszerű körülmények közötti gyakoroltatását a nagy tűzerővel rendelkező amerikai kötelékek ellen 1944. április 3-ig központilag nem szervezték meg. Ezért a felelősség egyértelműen a Légierők Parancsnokságát terheli, mert az 1943. évi német tapasztalatok alapján erre lett volna mód és idő. A magyar légierőnél csak a 2/1. vadászszázadnál kezdtek gyakorolni saját elhatározásra légiharcot az amerikaiak ellen, de ez az RKI erőfeszítéseivel együtt sem volt elegendő. A repülőgépeket vezető magyar pilóták minderről nem tehettek.
A 82. FG pilótái néhány vadászgépen és rombolón jól látták a magyár felségjelzést, a fehér keresztet a törzsön és a szárnyakon. Ezeket a repülőgépeket olasz nemzetiségűnek azonosították, és nemcsak ezen a bevetésen, a későbbiekben is. Ezért került a jelentésbe: „…a célpont közelében hét Re–2001-es és Macchi MC–202-es vadászgépet láttunk olasz felségjelzéssel, 10–12 Me–109-est nem azonosított jelzéssel, egy Me–110-es, kettő Me–210-es és egy Me–410-es rombolót német jelzéssel.” Az amerikaiak nagy csalódására a bevetés előtti eligazításon beígért Dewoitine D. 520 francia eredetű vadászgépekből egyetlenegyet sem láttak. Az eligazítás során olyan adatokat kaptak a felderítőszolgálattól, hogy a magyar légierő nagyszámú Dewoitine D. 520 vadászgéppel védi Budapestet. Megjegyzendő, hogy a háború végéig sem „derítette fel” teljes egészében az amerikai felderítőszolgálat, hogy milyen felségjelzés látható a magyar katonai repülőgépeken.
Ford százados egy Me–210-est pillantott meg, amint az egyedül fordult a bombázókra. Ekkor raját támadásra vezette, kilőtte az Me–210-es egyik motorját és a rádióslövészt, majd a földig üldözte a gépet, és addig követte, amíg az a földön meg nem semmisült.
Az Me–210-est Nagy Kornél főhadnagy, a tököli RÁB berepülőpilótája vezette, rádióslövésze Kuthy István őrmester volt. Nagy Kornél így emlékezett azokra a percekre: „…Népes vadászkötelék gyűrűjébe kerültem. Ahová csak néztem, mindenfelé kéttörzsű P–38-asokat láttam. Ebben a válságos pillanatban Kuthy Pista szólt, hogy géppuskái nem működnek. Válaszolni már nem tudtam, mert az egyik Lightning jobbról támadott ránk. Igyekeztem szembefordulni vele, de a fordulónak még a felét sem tettem meg, amikor jobb karomon ütést éreztem, és a jobb oldali motorba is lövedékek csapódtak… Gépemet hátára fordítva, függőleges zuhanásba mentem át, a zuhanósebességem csökkentésére a fékszárnyakat akartam kiengedni, de nem működtek, a hidraulikus berendezést is átlőtték…
Megsebesült jobb kezemet bal kezemmel segítettem, s így húztam a botkormányt, egészen a talajszintig mentem le. Zuhanásomban több Lightning követett, és ahogyan elkezdtem vízszintesen repülni, azonnal »kezelésbe« vettek. A sorozat egyik lövedéke az előttem lévő páncélüvegbe csapódott, ami nyomban szétrobbant, s a repeszek egyike a bal szemembe hatolt. Ugyanekkor éreztem a bal karomon is ütést…
Tudtam, hogy hátrafelé teljesen védtelen vagyok. Géppuskáink nem működtek… Már a talaj közelében voltam, fasorokat és házakat ugráltam át… Gyors mozdulattal leállítottam a motort, és áramtalanítottam az egész gépet, közben egy fasoron átemelkedve egy friss szántásban értünk földet simán, és itt ismét ránk szabadult a pokol: a minket követő Lightningek »iskolalövészetet« végeztek gépemre. Eltűnt már felettem minden. Alumínium- és plexiüveg-törmelékbe voltam betemetve… Ismét csend lett, felettem gyűrűben keringtek a Lightningek és emelkedtek.
Kioldottam magam. Kiléptem a szárnyra. Könnyen ment, hiszen nem volt már kabin sem. Hátraléptem a rádiós-lövész üléséhez… Kuthy Pistán már nem lehetett segíteni. Én fél szememre vak maradtam.”
Lette hadnagy – Ford százados kísérője – a Me–210-es üldözése közben elmaradt rajától. Földközelben repült, amikor feltűnt előtte egy Me–110-es, a néhány méter magasságban láthatóan biztonságban érezte magát. A P–38-as a földhöz simulva közelítette a rombolót, egy hosszú sorozatot lőtt rá. Az Me–110-es oldalára fordulva lezuhant.
Miután a Lightningek a bombázókra támadó vadászokat és rombolókat a földközelbe üldözték, földi célpontokat kerestek. Négy vasúti szerelvényt fedeztek fel a fővárostól délnyugatra, a nyílt pályán. Három mozdonyt kilőttek, egyet megrongáltak.
A 82. FG napi eseményeinek feljegyzésére kötelezett tiszt a napi jelentésben – túlzott optimizmussal – 153kiemelte, hogy az egyik alacsonyan repülő Lightning felé lelkesen integettek a mezőn dolgozók.
A 82. FG pilótái közül Leeman hadnagy egy Me–109-es, Dolezar hadnagy egy Me–210-es, Ford százados egy Me–410-es (Me–210) és Lette hadnagy egy Me–110-es lelövését, Cooksey százados egy Me–109-es megrongálását jelentette.
A 14. FG első százada, miután hiába várta a Liberatorokat, a visszatérő B–17-esek egyik kötelékéhez csatlakozott. Néhány perccel később a második század is a B–17-esek után indult, és utolérte azt a köteléket, amelyet – jelentésük szerint – húsz Me–109-es, öt Me–210-es és két-három Fw–190-es támadott. Lendületes rácsapással távozásra kényszerítették ezeket a repülőgépeket, és egy, a kötelékétől lemaradt B–17-est támadó magányos Me–210-est lelőttek.
Az egyedül maradt harmadik század 8500 méter magasságban körözött a 304. Wing érkezéséig, amelynek egyik kötelékét 12 egymotoros vadászgép – valószínűleg Me–109-es – támadta. Ezek közül hármat megrongáltak.
Ferihegyen a magyar 2/1. vadászrepülő-század 10 óra előtt kapta a felszállási parancsot. 10 órakor 12 db Me–109-es emelkedett a levegőbe Irányi Pál főhadnagy, elsőtiszt vezetésével. 5000 méter magasságban köröztek Csepel-sziget északi része felett, és rövidesen leszállási parancsot kaptak. 10 óra 35 perckor értek földet, akkor, amikor a Dunai Repülőgépgyárra és repülőtérre már hullottak a bombák. A motorokat le sem állították, amikor ismét bevetési parancsot kapott a század. A 12 vadászgép 10 óra 40 perckor üzemanyag-utántöltés nélkül ismét a levegőbe emelkedett.
Irányi Pál is részese volt az eseményeknek: „A második felszállás után déli irányú repülésre kaptam parancsot. Scholtz százados, a század parancsnoka nem volt a repülőtéren, így én vezettem a századot. Közel a Duna vonalát követve repültünk déli irányba. Hirtelen megjelent előttünk egy fekete ponttömeg, magam sem akartam hinni, meglepett ez a nagy kötelék, de nemcsak engem, mert mindenki elkezdett kiabálni a rádióba: Itt vannak előttünk! Szembejönnek velünk! Tehát ott voltak előttünk, szembetalálkoztunk. Ők négy-ötszáz méterrel magasabban voltak, mint mi. Parancsot adtam a támadásra, ebből a helyzetből; alulról és szemből. Hirtelen emelkedésbe vittem a századot és már lőttük is a bombázókat, a kötelék első gépeit. Ezzel az emelkedéssel szépen belehúztunk – persze szemből – a kötelék közepébe, és most kezdődött a baj. Az ágaskodó 109-eseink elvesztették sebességüket, és a 12 gép ott függött a kötelék közepén sebesség nélkül, tehetetlenül. A négymotorosok méterekre suhantak el mellettünk, mindenfelől torkolattüzeket és nyomjelzős lövedékeket láttam. És mégsem lőttek le közülünk senkit, még csak találatot sem értek el az amerikaiak. De ezután következett a második baj. A század széthullott, géppárokra, egyes gépekre szakadt, és megjelentek a Lightningek is. Na, ekkor tört ki az igazi zűrzavar. Mindenki ordított a rádióba: Segítsetek, négyen vannak rajtam! Nekem segítsetek, rajtam nyolcan vannak! Kiabált mindenki, szegény. Nem akarták elhinni, ha rajta nyolc Lightning van, akkor még négyszer vagy ötször nyolc van, akik valóban a többiek mögött ülnek. Valahogyan hazakerültünk.”
Nagy József így emlékszik: „Találkoztunk egy csoport Lightninggel, azt hittük, német kéttörzsű felderítők. Amikor megláttak bennünket, dobták a póttartályaikat. Megbotránkozva néztük, azt hittük, hogy a németek bombáznak. Kerülgettük egymást, sem ők nem lőttek, sem mi. Óriási hangzavar volt a rádióban, valaki azt kiabálta: a kéttörzsűek nem németek, hanem amerikaiak! Közben a Lightningek megunták a fordulózgatást, és otthagytak bennünket. Hárman maradtunk együtt, és egy bombázóköteléket támadtunk eredmény nélkül. Csak arra emlékszem, hogy villogtak a géppuskáim, a gépágyú dobogása rázta a gépet, hogy szembe millió piros pontocska rohant felém. Kiváltam a támadásból, kerestem a többieket, de egyedül voltam. Zuhanással földközelbe ereszkedtem, és Ferihegyen le szálltam.”
Kasza Imre sem volt szerencsésebb: „A bombázók támadása után egyedül maradtam. Megláttam két kéttörzsű gépet, német Fw–189-es felderítőnek hittem, és melléjük zárkóztam. Egyik pilóta rám nézett, néhány másodpercig nézegettük egymást, majd a két Lightning – mert nem Fw felderítők voltak – kivágódott mellőlem és támadásba mentek át. Közben megláttam a fehér csillagokat, az amerikai repülők felségjelzését. Beültek mögém, lövedékeik a gépem mellett suhantak el. A háztetők magasságában értem Kispest fölé, ott leváltak rólam, és én verejtékező homlokkal leszálltam Ferihegyen.”
Faludi Károly az első légi harc hatásait így élte át: „Az első légi harcomra nem emlékszem, a nevemet sem tudtam volna megmondani, főleg, amikor rám csimpaszkodtak a Lightningek. Ráragadtam a vezetőmre – amíg volt vezetőm, mert ő is eltűnt, vagy elvesztettem. Azután le a földig, és ott lopakodtam hazáig”
A szolnoki repülőtérről a 2/1. vadászszázad négy Héja gépe indult bevetésre: Hollósi Ferenc főhadnagy, Partos András hadnagy, Szecsei Gábor hadnagy és Nemeslaki Zoltán őrmester.
A négy magyar vadászgép Nagykőrös közelében kezdte egy Liberator kötelék támadását. Szecsei hadnagy géppuskái a második támadásnál műszaki hiba miatt már nem működtek. Hollóssi főhadnagy és Nemeslaki őrmester a légi harcban sérült gépeikkel kényszerleszállást végeztek, Partos hadnagy ejtőernyővel hagyta el zuhanó repülőgépét.”
154Az amerikai bomtatámadást követően, április 3-ról 4-re virradó éjszaka a brit 205. Bomber Group kötelékei is megkezdték Magyarország bombázását. Az éj folyamán 79 db Wellington és nyolc B–24D Liberator kereste – több-kevesebb sikerrel – célpontját, a csepeli Weiss Manfréd ipartelepet. Budapest légterében a légvédelem fényszóróinak sugárkévéi kutatták az eget, s ha egy fénysugár befogott egy bombázót, hamarosan újabbak tapadtak rá, elvakították a pilótát, a bombázótisztet, és a „hálóba” került bombázó körül sűrűn robbantak a tüzérségi lövedékek. A célpont felé közeledő, vagy az onnan kirepülő bombázókat német éjszakai vadászok támadták meg.
A 37. századból H. Bale őrnagy Wellingtonja Dunapentele (Dunaújváros) közelében zuhant le. Ugyanebből a századból nem tért vissza Davie százados Wellingtonja sem. A 104. századból Green százados gépe tűnt el. A 150. század egyik Wellingtonja Budapest felett megsérült, a gép pilótája az ausztráliai Gordon Pemberton őrmester megsebesült. A sérült bombázó magasságát veszítve délnyugati irányba repült, és a Keszthelyi-öbölben, Vonyarcvashegy közelében a Balatonra végzett kényszerleszállást. A vízre érés után Pemberton őrmester meghalt, a gép legénységének többi tagja fogságba esett. A 40. századba tartozó Redden őrmesternek nagyobb szerencséje volt. Budapest felett megsérült Wellingtonjával „saját” területen, Termoli közelében végzett kényszerleszállást, a gép személyzete megmenekült.
A gépszemélyzetek jelentése szerint Budapest térségében Ju–88-as és Fw–190-es éjszakai vadászok támadták a bombázókat. A 37. századból Stanton főhadnagy Wellingtonjának lövészei egy Fw–190-es lelövését jelentették.
Az MTI útján kiadott jelentés az április 3-ai bombázásról, amelyik már a légi harcokat is említi, így szólt: „Április 3-án a déli órákban kb. 180 négymotoros amerikai gép repült be erős vadászkísérettel. Német és magyar vadászok szembeszálltak velük, és a sűrű hullámokban egymást követő gépekből 14 négymotoros bombázót lelőttek.
Április 3-ról 4-re virradó éjjel, éjfél körül, bombázók több hullámban támadták Budapestet.”
Az április 12-i minisztertanácsi ülésen Jaross Andor belügyminiszter bejelentette, hogy az április 3-ai nappali és éjszakai légitámadásnak 1073 halálos áldozata és 526 sebesültje volt.
A légi harcokban elért magyar légi győzelem igazolása április 3-ra:
Hemmert László hdgy. és Beregszászi Sándor szkv. 2/1. v.szd.: B–24; Kajdacs É.;
A német vadászrepülő-kötelékek harcait nem tudtuk nyomon követni, mert iratanyagukat eddig nem sikerült felkutatni. A Freiburgban tárolt központi levéltárban nem szerepelnek az eddig feltárt Wehrmacht-, illetve Luftwaffe-iratok között. Így csak néhányjelentés segít az események felidézésében.
A német 27. vadászrepülő-ezred – a JG–27. – jelentése szerint az április 3-ai bevetésen három amerikai bombázót és két vadászgépet lelőttek, további két bombázót megrongáltak. A JG–27-nek személyi vesztesége nem volt, gépveszteségről nincs adat.
A 15. AAF technikai szolgálatának jelentése szerint, a 15. AAF vesztesége hadműveleti területen 1944. április 3-án.
Alakulat
|
Típus
|
A farokfelületen feltüntetett gyártási szám
|
A veszteség valós vagy feltételezett helye
|
2. BG
|
B–17G
|
42 31456
|
Jugoszlávia
|
97. BG
|
B–17F
|
42 30381
|
Magyarország
|
97. BG
|
B–17F
|
42 30436
|
Magyarország
|
301. BG
|
B–17G
|
42 39986
|
Magyarország
|
459. BG
|
B–24H
|
42 52322
|
Paks, 11 ó. 17 p. (Kajdacs észak)
|
456. BG
|
B-24H
|
|
|
304. BG
|
B-24H
|
|
)
|
Magyarország felett tehát az 1944. április 3-án, a délelőtti nappali támadás során legalább öt amerikai bombázógépet lőttek le a magyar–német erők.
155A 450. BG harcrendje és a köteléket ért vadásztámadások
(1944. április 3. 11.10-től)
1. Kétmotoros vadász támadta jobbról, felülről.
2. Négy Me–109-es támadta hátulról, majd 10 és 2 óra irányából.
3. Me–109 és Fw–190 gépek párhuzamosan repültek, nem támadtak.
4. Három Me–210 támadta, 9, 10 és 6 óra irányból.
5. Fw–190-esek támadták minden irányból.
6. Nyolc Me–109-es támadta minden irányból. Két Fw–190 támadta a célpont felett (Ferencváros) felülről.
7. Öt Me–109 alulról, 3 óra irányából, két Fw–190 felülről, 10 óra irányból támadta a célpont felett.
8. 11 db Me–109 és Fw–190 támadta 9 óra irányból átrepülve az egész köteléken, majd zuhanással leváltak. Négy Ju–88-as repült a kötelék mögött nagyobb magasságban, 5 és 7 óra irányból támadtak.
9. Három Me–109 repült párhuzamosan a kötelékkel kb. 1200 méter oldaltávolsággal, majd 3 óra irányából támadtak.
10. Egy Ju–88-as támadta 6 óra irányából. 600 méter távolságból nyitott tüzet.
11. Me–109-esek háromszor elhúztak mellette.
12. Öt Fw–190 támadta, a támadásból való kiválás zuhanással történt.
13. Hét Fw–190 egyszerre több irányból támadta, de csak egyszer.
14. Két Fw–190 támadta. Két Me–109 támadta 6 óra irányából.
15. Egy Ju–88 támadta 6 óra irányából azonos magasságból. A Ju–88-as igazoltan megsemmisítve.
156A 15. légi hadsereg bombázóinak vadászbiztosítása 1944. április 3-án
|
Felszállt
|
Vissza-
fordult
|
Igazolt bevetés
|
Vesz-
teség
|
Támaszpontjára visszatért
|
Légi győzelem
|
Jelentett eredmények
|
db
|
típus
|
valószínű légi győzelem
|
megrongáltak
|
1. FG
|
37
|
P–38
|
6
|
31
|
0
|
31
|
1 db Me–109
|
0
|
1 db Me–109
|
|
|
|
|
|
|
|
1 db Fw–190
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2 db He-111
|
|
|
14. FG
|
41
|
P–38
|
11
|
30
|
0
|
30
|
1 db Me–210
|
0
|
3 db Me–109
|
82. FG
|
45
|
P–38
|
7
|
38
|
0
|
38
|
1 db Me–109
|
0
|
1 db Me–109
|
|
|
|
|
|
|
|
1 db Me–110
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1 db Me–210
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1 db Me–410
|
|
|
325. FG
|
48
|
P–47
|
10
|
38
|
0
|
38
|
0
|
0
|
0
|
Összesen 171 db
|
34 db
|
137 db
|
0
|
137 db
|
9 db
|
0
|
5 db
|