A legnagyobb európai énekesmadár
A legnagyobb európai énekesmadár
Néhány évtizede egyesek már a vészharangot kongatták a holló feje felett, s való igaz, a hazai állomány akkoriban a rendszeres mérgezések és más okok miatt erősen megfogyatkozott. Azóta a helyzet örvendetesen megváltozott, s ma már alig lehet úgy barangolni a dunántúli vagy az ország északi felén lévő középhegységekben, hogy ne hallanánk a majd mindig párban repülő fekete madarak jellegzetes „korr-korr” kiáltását.
A holló a legnagyobb európai énekesmadár. Koromfekete színű, vaskos, erős és ugyancsak fekete csőrrel. Teljes hossza kb. 64 cm. Röptében jól látni ék alakú farkát.
Rendkívül alkalmazkodóképes, élelmes madár. Lassan szárnyal a területe felett, éles szemeivel keresi a táplálékot, máskor a talajon sétál megfontolt léptekkel, és felszed, elkap minden ehetőt, ami csak eléje kerül. A tengerpartokon a hullámok által partra vetett haldögöket keresi, rendszeres vendége a nagy szeméttelepeknek, a sivatagban a karavánok hulladékait szedi össze, és a tevék ürülékében kutat ehető maradványok után, de ha valahol túlszaporodnak az apró rágcsálók, a hollók ott is nyomban megjelennek. A Börzsönyben figyelték meg, hogy a fekete madarak a téli vadászatok idején rendszeresen a hátrahagyott zsigerekre jártak. Már az első lövések hangjaira megjelentek, és a magasban keringve türelmesen várták, hogy az emberek odalent kizsigereljék az elejtett vadakat, és eltávozzanak. Amikor látták, hogy már tiszta a levegő, nyomban leereszkedtek, és lakomához láttak.
A párok hazánkban sziklapárkányokon vagy magas fákon költenek, de az Alföldön a magasfeszültségű távvezeték oszlopain is megtelepedtek. A holló egyike legkorábban költő madarainknak. Ha az időjárás kedvező, a tojó akár már február végén melengeti 4–6, olajzöld alapon foltozott tojását. Edzett madár, hiszen március elején néha még hazánkban, Közép-Európa szívében is téliesre fordulhat az időjárás, de vannak adatok arra is, hogy a magas északon fészkelő párok éjszakánként néha –30 °C mellett ülnek a tojásokon.
A holló egyike legkorábban fészkelő madarainknak
A tojó egyedül kotlik, párja szorgalmasan eteti közben. A 20–21 nap alatt kikelő fiókákat anyjuk eleinte éjjel-nappal melengeti, később már mindkét szülő etet. Ha a kicsinyek szomjasak, beáztatott eleséget hoznak, vagy a torokzacskójukból vízzel itatják meg őket. A fiatal hollók több mint egy hónapot töltenek a fészekben, kirepülésük után a család még hosszú ideig együtt marad. Az öreg madarak állandóan figyelik a környéket, és ha ember bukkan fel a közelben, nyomban figyelmeztető hangot adnak, majd sürgősen odébb vezetik a családot.
A holló terjeszkedik hazánkban. Sziklapárkányokon vagy magas fákon fészkel
A ritka, mint a fehér holló mondásnak valós alapja van, erre hazai példát is ismerünk. Lovassy Sándor, a neves zoológus írja Magyarország gerinces állatai című, 1927-ben megjelent könyvében: „Feltűnő, hogy a hódmezővásárhelyi határban levő csomorkányi templomrom közelében egy terebélyes akácfán évek óta fészkel egy hollópár, amely minden harmadik-negyedik évben albínókat nevel. Ezek ivadékából származik a Magyar Nemzeti Múzeum fehér hollója is. Az a bizonyos akácfa rég kidőlt már, eltűntek onnét a hollók is, a múzeumi fehér példányt a háború vihara söpörte el. Hogy mikor akad újra egy ilyen, albínókat nevelő pár, azt nehéz lenne megjósolni.
S. E.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
