Az állatvilág a városba tart?
Az állatvilág a városba tart?
Az urbanizált környezet számos kedvező lehetőséget kínál, amelyet különböző állatfajok különböző mértékben használnak. Előnyben vannak a leginkább alkalmazkodóképes fajok, melyek a legtágabb értelemben, sokrétűen képesek kihasználni a kínálkozó új alkalmakat.
A különböző épületek például számos állatfaj részére a természetes fészkelőhelyet helyettesítik. A füstifecske és a molnárfecske korábban kizárólag sziklafalakon építette sárfészkeit, előbbi nagy elterjedési területének déli felén egyes állományok helyenként még ma is sziklaszurdokban, sziklás völgyekben élnek. Ezzel szemben Közép-Európában mindkét faj kizárólag az emberi településeken költi. Amikor tehát ezek a madarak „rájöttek” arra, hogy az ember készítette épületek nagyszerűen helyettesítik a hajdani sziklafalakat, sőt adott esetben jóval nagyobb biztonságot is kínálnak fészkeik számára, elterjedési területüket hihetetlen módon megnövelték. A magyar alföldön példúl korábban legfeljebb vonulás idején mutatkozhattak, ma valamennyi sík vidéki városban és faluban gyakori fészkelőnek számítanak.
A gólyapárok nagy része a villanyoszlopokra erősített fészektartó állványokon neveli fiókáit
Gyakorlatilag kizárólag a városok öreg épületeinek zugaiban vagy a tetők alatt költenek a kolibrikkel rokon sarlósfecskék, amelyek májusban és júniusban Budapesten még a madarak iránt különösebben nem érdeklődő járókelők számára is egyfajta érdekességet jelentenek, amint hangos sivítással, egymást kergetve suhannak végig a házfalak előtt. Valaha faodúkban, sziklafalak repedéseiben nevelték fiókáikat, ma mint „albérlők” és városi lakosok nagyszerűen kijönnek az emberrel.
Az épületek a nyest számára a sziklákat pótolják. Ez a szép fehér mellényes ragadozó az erdőben is azokat a helyeket kedveli, ahol sziklák, sziklacsoportok vannak. A madarakhoz hasonlóan ő is észrevette, hogy az épületek padlásterei, a templomtornyok éppen olyan, sőt sokkal kényelmesebb és biztonságosabb tanyahelyet nyújtanak maguk és kölykeik számára. Ma már éjszakánként Budapesten a Városmajorban, a Svábhegyen vagy a Pasaréten éppen úgy találkozhatunk az utcán a lomhának tűnő, jellegzetes ugrásaival mozgó nyesttel, mint a falusi templomtornyok vagy a szőlőhegyek présházai környékén.
Az urbanizált emlősállatok frappáns példája a nyest. Aki éjszaka járja a budai utcát, gyakran találkozhat vele
A templomtornyok kitűnő fészkelőhelyet kínálnak számos madárfaj, köztük csókák, verebek és baglyok számára, a gyöngybagoly például hazánkban kizárólag urbanizált környezetben és elsősorban a falusi templomtornyokban fészkel. Utóbbi időben bekövetkezett állománycsökkentése nagyrészt a „konkurencia”, a templomtornyokat ugyancsak „meghódító” nyestek tevékenységére vezethető vissza.
Nagyon sok denevér tanyázik, pihen nappal vagy telel az épületek zugaiban, padlásterein, de például a hegyesorrú denevér úgynevezett szülőszobái is az erre alkalmas padlásokon, tornyokban találhatók. A vemhes nőstények itt hozzák világra többnyire egyetlen kölyküket, melyeket eleinte még magukkal cipelnek éjszakai vadászataik során,de később már egyszerűen „ottfelejtik” őket a gerendákon. A fiatal állatok aztán fejjel lógva türelmesen várják, hogy anyjuk a szúnyog- és cserebogár-vadászat után hazaérkezzen.
Bizonyára mindenki észrevette már, milyen sok különböző lepke, fátyolka és katicabogár igyekszik ősszel az épületek belsejében téli szállást találni. Néha csak tavasszal fedezzük fel a pettyes hátú bogárkákat, amint a sikeres telelés után az odakint langyosan melegítő napsugarakat érezve mászkálnak az ablaküvegen, és kifelé igyekeznek.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
