Virág Benedek: BOSSZÚÁLLÁS
Dávid fejére; jer hamar.
Haragszom; elfelejtve van hív tisztelőd
Őnála: Téged is, ha most
Bosszút nem állunk, nem sokára megkacag;
Pedig Te általad nagy Ő.
Írj hát: "Mihelyt a Virti földre jut, legott
A Gráciák támadjanak
Ellene, s kikapván hintajából, hogy sehol
Ne érje a selyem gyepet,
Vigyék el udvarába Pybernek: nevess,
Oh! barna Zsitva, és örűlj.
Hogy elmehessen jó korán, igérni fog,
Tudom, sok Ódát; hasztalan.
Mindszent Havának végiig, vendég toló
Kását ne lásson asztalán.
Hát még? ha megszomjúzik, és Bátorkeszit
Kezd inni (várj, majd észre jössz!)
Míg jobb szemét pillantja, változzék bora
Mézes Tokajnak cseppivé.
Midőn kifáradt, és az álom édesen
Elfogta bágyadt tagjait:
Gágogjanak, lármázzanak, süvöltsenek
A ludak, az éh récék, s egyéb
Tollas lakói Pyber udvarának, úgy,
Hogy Dávid azt ne hallja meg.
Amelly szobába lakni ment, azt a hurut,
A nyughatatlanság egész
Táborral üsse meg, s legott, ha Ő kilép,
Ártatlanúl rohanja meg."
Elég, szerettem Músa, már elég: talám
Számunkra most ír verseket.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me