Verseghy Ferenc: 10. Rozilis és Dafnis.
mibőn Zefir támadt az Égben,
egy forráshoz ült Rozilis |
és melléje Dafnis. |
hagyíták egymást füvetskékkel,
ingyerkedtek, hempelgettek |
's több tréfákat üztek. |
az ápolgatásra gerjede,
az, a' mint a' tsókot futá, |
szülőjét kiáltá. |
Rozilis el-rendelvén haját,
o! már, ugymond, nem segíthetsz, |
meg van; viszsza térhetsz. |
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me