Vajda János: Emlékek
Álmodoztunk a ligetben...
Bár felednem jobb is volna,
Mind hiába, nem felejtem.
Mintha mégis ember volnál...
És ha tündér? - voltaképen
Jobb a többi halandónál.
Bár utólag egyre bánom,
Hogy - ha már ily Tamás lettem -
Nem volt annyi bátorságom:
Játszi fürtöd a hó vállon
Miért meg nem tapogattam;
Hogy mi vagy, való, vagy álom?
Ez a titkos hajnalóra.
Most megy a tündérkirálylány
Megfürödni le a tóra.
És ne félj a kerge széltül.
Fű, fa, levél mind megbomlott
S reszket az mind esze nélkül.
Csókolgatja holdfény-testét.
Te se nézhedd ép elmével...
És ez lesz még a szerencséd.
Mint a többi kövült béka -
Legalább nem bőgsz, torkodba
Rekedvén a "Heuréka!"
Vígan élnek, szerelemnek.
A pipiskék, a sármányok
Az utakon egybekelnek.
Üldögél az ifju vándor.
Bólogató levél a fán
Majd leszédül sohajától.
Lóg alá a somfabotra.
Párzó veréb játékot űz,
Ő meg írogat a porba:
Egyitek sem olyan dőre
Kérdeni: a vőlegénynek
Van-e rangja, kutya-bőre?"
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me