Vajda János: Boldog szerelem
Könyörülj már rajtam, kérlek;
Én kimondhatatlanom, hogy
Nem tudok eltelni véled!
Szemeim kéjtelve úsznak
Bájaid fényözönében,
Amíg végre belefúlnak.
Hosszasan a fényes napra?
Megvakulok így hát én is
Egy pár percre, pillanatra.
Elkapatva, fuldokolva
El-elmerülök, azonban
Fölvet a hab, félig halva.
Az hogy elnyom enyhe álom.
Haj de ott is megjelensz te,
S nyugtom abban sem találom.
Bájaid megint gyötörnek;
Alig bírom már a terhét
Ennyi isteni gyönyörnek.
Ami sok, az mégis csak sok;
Ha a mennyország szakad rám,
Az alatt én leroskadok.
Arcodon ég a hivó pir;
Fürteidnek denevére -
Szívom ajkad, mint a vampir...
Besohajtlak, belehellek;
S nem elég! Ugyan mondd, édes,
Hova legyek én már veled?
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me