Vajda János: Bérangerhoz
Ifju lélek megvénült hazádban?!
Mire vársz, talán, hogy számüzessél
És sírod leld a hódolt Rómában?
Kiégett már néped Aetnalelke,
S te égetted azt ki lantodon...
Jer mihozzánk, ez a föld tehozzád
A legméltóbb széles e világon.
Új villámot lelked fenekében,
Lángolóbbat, mint a régi, mely gyujt
A halott tél hó-szemfödelében?
Ó, ne hidd... bolygótűz lesz e láng is
Örökálmú rideg sírokon...
Jer mihozzánk, itt a föld, mely hozzád
A legméltóbb széles e világon.
Mind a kétszer elaludt, s te élsz még;
Vár az isten odafenn, ki küldött,
A hírrel: kiküzdve a népfelség!
Ah, de rossz helyt vagy, még megfeszítnek...
Új kereszt készül a Vaticánon...
Jer mihozzánk, ez a föld, mely néked
A legbiztosb széles e világon.
S oly erőtlen az emberi lélek,
Hogy az álmodott világszabadság
Belőle még vágyban is kivészend:
Vannak itt, kik egyúton menendnek
A megbántott isten zsámolyához,
Jer mihozzánk halni... mert ez a föld
Sírnak is legszentebb a világon...
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me