Tóth Árpád: EGY EBRŐL...
És mért tűnődöm el kósza és csapzott sorsán?
Hisz reszket a világ, és forró vért ereszt
Miriád seb... Egy eb lohol az utca sarkán...
És ez az éhes és rettentő, sárga ebszem
A véghetetlen hűség szelíd, szép tükre volt,
Mért kell, hogy minden szépség odavesszen?...
De...
Ó, sárga, iszonyú, züllött, bús, árva ebszem...
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me