Tompa Mihály: GAZDAEMBER ÖMLENGÉSEI.
mikor semmim sincsen!
Életében kamara, csűr szépen meg volt telve;
Száz forintért a szomszédba az öreg nem küldött,
Nem hagyott rám adósságot, holtig való nyűgöt.
De bizony már gazdaságom derekasan mellik!
Mert van nekem hat leányom, mind eladó-számban,
Csak vinné már valamennyit, kinek oda szántam!
Vették, vitték alighogy az iskolát kijárta;
Mig okos lesz és anyányi: most elvárják szépen...
Ím, itt vannak az enyimek élő példaképen!
A nyakokba akasztottam egy-egy köblös földet;
Az a csinos magyar köntös nagyon illett nékik.
Még magam is gyönyörködve néztem rajtok végig.
Mert eleget sohse vettem, akármennyit vettem;
Jön a vásár... ez kell, az kell... oh sok még a híjja....!
Ezt a dolgot, ha soká tart, a jó Isten bírja!
A fő dolog nem az itten, hogy selyem, meg bársony...
Hanem a szép magyar szabás, meg hogy olcsó légyen;
Cifrálkodás átok lenne szegény magyar népen.
Divat az úr, az ád törvényt, ez ül fenn a trónon;
Csunya, vagy szép, de felkapták; egész világ hordja,
Majd tudjuk mi.... csak a pénzre legyen inkább gondja.
Jaj de annak meg kell lenni, - ha nincs: vegyen kölcsön!
Négy lovunk van, minek annyi! mikor helyt áll kettő.
Egyik tehén mehet bátran, hiszen úgyis meddő.
Szép az élet...! ne aggasszon senkit se a holnap!
A semmiből uraskodni: ebben áll az érdem...
- Bizony, bizony furcsa világ! még ilyet nem értem!
S pironsággal, uzsorára, jut az ember pénzhez;
Mert bor nem kell, gyapju nem kel, gabona-ár pangó,
S végy valamit, csak ezt hallod: ah ez a rongy bankó...!
És különös, hogy kevés nem, de sok telik tőlünk;
Ha egy járja a bolondját, követi a másik,
Utoljára mindeniknek foga bele vásik.
Papleánynak grófleányról készül a kabátja;
Pestit majmol debreceni, debrecenit túri...
No férfiak, most kell ám még azt a földet túrni!
Legyen magyar, aki magyar, viseletben, szóban!
Ősi szinünk, ős erkölcsünk s nemzeti szép nótánk
Megtagadva, elcserélve: átkozottak volnánk!
De hova lett ama híres abaposztó mente?
S a nagy arany virágokkal általtörött szoknya,
Melyből hajdan anya s leány nászát ülni szokta.
Olyan furcsa ott a falon az a festett néni...!
Divatos rongy, áros semmi vagyon mostan becsben,
Hej pedig a jövedelmünk nem foly, hanem cseppen!
És a prémet, mint a rémet úgy említi ajkunk.
Gazdag s szegény versenyt úszik lefelé az árral...
Hanem hiszen maga lássa, aki tudva kárt vall!
Azt a holmit olyan olcsón, biz Isten nem adnám!
Kanász-kucsma, s rőf szalagért száz forintot kérve:
Majd meglátjuk, akad elég, ki megadja érte.
De még most is használ annak, ki a módját érti;
Batthyány-gyász, Kossuth-csipke, Garibaldi-kelme:
S nincs oly állott rosz portéka, amely el ne kelne.
Gombkötő, szücs! itt az idő, most vagy soha... talpra!
Kegyelmetek jó magunkat húzzon, nyúzzon, messen!
Ugy lehet ám emeletes házat venni Pesten.
Meggyógyultunk, lábra álltunk, - s új nyavajánk támad
Annyit mondtuk: oh magyarság, nemzetiség jőjj el,
És nem tudjuk most fogadni tiszta, józan fővel.
Hisz a tűz is füstöt bocsát, amikoron gyúlad;
Kiheverjük ezt a kis bajt, kiálljuk a próbát;
- Nem is egy nap, nem is könnyen épiték fel Rómát!
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me