Tompa Mihály: A VÁNDOR KÖNYVÉBE.

A VÁNDOR KÖNYVÉBE.

Kit változó kép csalogat tovább,

S nagy messze földek tájain ragad,

Ki jársz hullámon, havas bérceken:

Megáldja Isten! vándor, útadat!

Eszedbe jusson, ha a vágy veled

Egy helyről másra nyugtalan siet:

Egész világé hogy mégsem lehetsz,

Egész világ nem lehet a tied!

S hogy lelked egykor lész fáradt madár,

Előtte fény s zaj: fárasztó, unott;

A zajgó körből nyugalomba vágy,

Ohajtván csak egy bizalmas zugot.

Azért hatalmas, nagy népek között,

El ne felejtsd hazád és nemzeted!

Mig a világ azoknak birtoka:

Ennek mindene az, ha szereted!

Tekintsd meg a nagyok sírszobrait,

De őseidnek hamvát ne feledd ...

Ne, a fényes, dús paloták miatt:

Az egyszerű kis szalmafedelet!

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!