Tompa Mihály: CSALÁNOK.
Mely védte a magyar honát:
Őrizd meg kardom, a család
Hatszázados tulajdonát!
Ha zúgna tán a harcvihar:
Honért, királyért hősileg
Villogtasd, mint igaz magyar!»
S henyélve hogy ne függjön ott:
Belőle a vitéz fiú
Dohányvágót csináltatott.
Gyászos karének hangja kel,
S a népnek nagyja, apraja
Tolong, hiszen bámulni kell!
Kisérik a jó házi nőt;
A férjnek kínja végtelen,
S mondják: követni fogja őt!
Minő hamar beteljesült:.
Szegény, a gyászbeszéd alatt
Szerencsésen elszenderült!
Hasznos polgárnak őt,
S hogy állhasson meg emberűl
Majd a világ előtt!
S meg nem fogom kezét,
Fenyítse: ámde tartsa meg
Becsűlet-érzetét!
Minőt keresni kell ...
Hohó, kérem! a botozást
Magának tartja fel!
Pál gazda egyetlen fiát.
Ki a suton ölelgeté már
Piros-pozsgás menyasszonyát.
Ha Isten éltet, eljövünk,
S két szívet a szent házasságnak
Láncával egymáshoz kötünk!
Apám uram! nekem bizony
A lánca nem kell ... meg nem untam
Két ízbe' tán Nagyváradon!
Melynek határa, vége nincs,
Szabad röptében képtelen
Szárnyam lekötni rabbilincs!
Minek már e badar beszéd?
Melyben szabadnak hirdeted
Magad, ez is kötött beszéd!
nem jártam iskolába én!
De, a méznél mi édesebb?
Azt mondja meg, hahogy legény!'
Édesebb az anyánk teje!'
«Azt én nem ízleltem soha!»
,Mégis beh megnőtt a feje!'
Beh csínos köntös rajtad ez!'
,No, ez tán a magyarka lesz!'
Reátok név és öltözet,
Mert a magyarból bennetek,
Fájdalom, csak magyarka lett!'
De igy rosz pár lennénk, beszédes Heléna!
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me