Tompa Mihály: ANDRÁS HERCEG SÓLYMA. | Verstár - ötven költő összes verse

ANDRÁS HERCEG SÓLYMA.

Gályára ül, Nápolyba száll
Károly király hiv özvegye;
'András herceg, kedves fiam!
Gyere haza, gyere!

Idegen föld, idegen szív...
Fejed nincs hol lehajtanod!
Vagy már meghült hozzánk való
Te jó indúlatod?!'

András készül, - Johanna mond:
«Királyasszony, néném, anyám!
Ne miveld ezt... holtig való
Busúlást hozna rám!

S te...? elhagynád, ki ugy szeret...?!»
- Zokogásban vész el szava, -
András is szól: «Kedves szülém,
Nem megyek én haza!»

Gályára ül, honába tér
Károly király bús özvegye.
«András herceg, kedves uram,
Gyer' vadászni, gyere!»

Száguld a mén, dobog a föld, -
A vad sürűn reppen, riad;
S hull: fegyver és sólyommadár -
Ez élő nyil miatt.

De a herceg legkedvesebb
Solymára mily romlás jöve?
Nem hat reá szép szó, harag
S a préda ösztöne.

Ételt utál, vadat kerűl,
Csüggedt, konok mind estvelig,
Midőn Aversa a vadász-
Csapattal megtelik.

Zajos, hosszú a vacsora,
Későre mén a lefeket;
Midőn András elszenderűl:
Éjfél körűl lehet.

- Már látja a nap képeit...
De felrezzen: «mi zaj van ott...?»
- (Künn, a sólyom vijjog, - s veri
Vadúl az ablakot.)

«Nincs semmi zaj, csak álmodol...
Aludj, aludj én hercegem!»
S András arcán lágy női ujj
Futos gyöngédeden.

Érez gonoszt, jósol veszélyt,
Másodszor már a hű madár;
Harmadszor is jelt ad, - de azt
András nem hallja már.

Lassan nyilik závár, kilincs,
Világ gyúlad, meg ellobog...
Jobbra, balra oldalganak
A latrok, gyilkosok.

Ha ezt tudnád, szegény anya!
Megölni még nem volt elég:
Lator kezek ruhátlanul
Az útra kiveték...

S neje tovább alszik. Sólyma
Viraszt András teteminél;
Eldöglik a madár, - a nő
Késő vénségig él!

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!