Rimay János: [XXXIII] MÁS
Egen, földön, vízen viadal- s harctartást,
Hadat és pártolást,
Ragadománt, halált, veszélt és kárvallást.
Zápor nagy hegyeket, szél nagy tőkéket ont,
Vadak és madarak,
Vízben lakó halak változtatnak helt s hont.
Mint fényes acélhoz sokszor rút rozsda fér,
Munkát foszt méltó bér,
Szegéntől is gazdag pénzt sokszor kölcsönkér.
Csendes idő széltől, nyár téltől bontatik,
Vassal kő rontatik,
Víg orca bánattúl eped s fonnyasztatik.
Mint az testtel vívó értelmes léleknek
S kétséggel az hitnek,
Kit Isten beszédi nem tartnak, segítnek.
Kit tapasztalással érhet okosságunk,
Mindjárt borzad hajunk,
Ha mit erőnk felett ránk rohanni látunk.
Látatlanul mellénk csatlott szent serege,
Ajánlott jó kedve,
Fogyatkozásunkban terjed győzedelme.
Hogy mellettünk Isten így tudjon megvíni,
Mint minap akarki
Az pogánt bosszontván mondhatta: vakarj ki!
Utána siessünk, ne légyen félelmünk,
Megmarad mellettünk,
Jöjjön meg vitézi régi magyar kedvünk.
Szívünk bátorságát s hitünket megáldja,
Fiát mellénk ádja,
Jericho falait előttünk lerontja.
Mindent kedved szerint rendelsz, igazgatsz, írsz,
Segítséget nem hísz,
Tenéked könyörgünk, hisszük, hogy megsegílsz.
Lakóhelyeinket nékünk térítsed meg,
Hogy megtelepedvén
Szent áldozatodot adhassuk vígan meg.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me